OLVASMÁNY: ApCsel 4,32-35: Az ősegyház a korabeli pogányok szemében szektának tűnt. Így is nevezték kezdetben a keresztények gyülekezetét. A szekta elkülönül egy többségi iránytól, és magába zárkózik. Nos ez utóbbi egyáltalán nem volt jellemző a keresztényekre, így a szekta szó helytelen volt velük kapcsolatosan. Tény, hogy elkülönültek, kiváltak a többség halmazából, de ezzel ráléptek a megváltottak krisztusi útjára. S nem magukba zárkóztak, hanem ezt az elkülönülést, a másképpen élést mások javára tették. (Szent Pál károsnak nyilvánítja a szentmise utáni agapét, miután ott klikkesedtek az emberek. A gazdagok elkülönültek, a szegények magukra maradtak, vagy éppenséggel csak az étkezés lehetősége vonzotta őket.) Szent Domonkos, Szent Ferenc, Szent Ignác és társaik leváltak a többségi felfogásról, elkülönültek az önző, jövőtlen életet élőktől, de ezt éppen őmiattuk tették meg. Megújították, új életerővel töltötték meg korukat. Mert a sorra következő generációknak nem a pogány szülők adtak jövőt, hanem a keresztények által hirdetett és élt Evangélium. Hiszen csak az erényes társadalom lehet békés és boldog. Nem magunknak vagyunk keresztények, hanem a szent küldetésnek. De a kereszténység csak közösségben élhető meg. Ezért a közösség minősége döntő jelentőségű.
SZENTLECKE: 1Jn 5,1-6: A szeretetről szóló tanításokat a legmélyebbre látóan Szent János, a „szeretett tanítvány” adta meg. Vajon szeretheti őszintén az embereket az, aki nem szereti teremtőjüket és megváltójukat? Lehet jóvá szeretni az embert, és lehet beteges szeretettel megbetegíteni. De fordítva is igaz. Állíthatja-e őszintén valaki azt, hogy szereti az Istent, ha az embereket csak saját céljaira akarja kihasználni? Mindenki, aki Istentől született, legyőzi a világot, írja az apostol. De hát mindenki Istentől született, nem a holt anyagtól és főleg nem az ördögtől. Azonban csak akkor élhetsz úgy, mint aki Istentől született, ha ezt a lehetőséget hiszed, vallod és éled. Erre mutat rá a bérmálás szentsége is. A keresztségeddel még nem működtél együtt tudatosan, csakis akkor kezded el a keresztség kegyelmei révén bontakozó életedet, ha igaz és értő szívvel bérmálkozol. EVANGÉLIUM: Jn 20,19-31: Jézus szinte köszönés helyett mondja a tanítványoknak, amikor a feltámadása után megjelenik közöttük: Vegyétek a Szentlelket, mert misszióba küldelek titeket, apostoli munkára, tanúságot tenni a feltámadásról. Ezt nem lehet csinálni enerváltan, hosszan habozva, késleltetve az indulást, hanem csakis fellobbanó örömmel. A Szentlelket az ősegyházban dünamisznak mondták, aki erőt és lendületet ad, aki tüzessé teszi a lelket. Aki a keresztény létét elrejti, az nem is birtokolja. Azért nem tud nagyon sok fiatal kiválni a szennyes áradatból, azért nem tud életet újra kezdeni, mert nincsen számukra meghirdetve a feltámadás. Számos keresztény család húsvétkor nem a feltámadás rendkívüli üzenetének örül, hanem az ünnepi étkezésnek, a családi együttlétnek, a hosszú pihenésnek, miközben utalás sem történik Jézusra. Ha a világ nagyon megtámadja Jézust, de a keresztények hősiesen hitet tesznek mellette, az mindig egy felemelkedő és felemelő jövőt sejttet. Ha a világ egy kissé megtámadja Jézust, s erre a keresztények azonnal visszahúzódnak, az pusztulást vetít előre. Az ősegyház igehirdetése hangsúlyozza, hogy Jézus a sebeivel együtt támadt fel. Az Ő megdicsőült testén, az Egyházon is ott vannak a sebek, amelyek arra hívják fel a figyelmünket, hogy ezeket nem gyarapítani, hanem gyógyítani kell. |
