OLVASMÁNY: ApCsel 3,13-19: A sánta koldus meggyógyítása után nagy tömeg gyűlt össze a templomban, a Salamon-csarnokban Péter és János körül. Ezek zsidók voltak, s bizonyára közülük többen követelték Pilátus udvarában néhány héttel korábban Jézus halálát. Előbb a csoda hatása alá kerültek, majd Péter beszéde a szívükbe markolt. Az a Jézus, akit elutasítottatok, a mi egyetlen reményünk. Visszatért a halálból és felkínálja nekünk a megbocsájtást, az Istennel való megbékélést, és az újjászülető élet szeretetben való kibontakozását.
SZENTLECKE: 1Jn 2,1-5: János első levele bevezetőjében azt írja, hogy ők, az apostolok már közösségben vannak az Atyával és Jézussal, és erre az örömteli közösségre hívják a nyitott szívű embereket. Mert ez a közösség lehetséges. Vannak persze alapvető feltételei. Nem mondhatjuk magunkat bűntelennek, mert akkor elutasítjuk azt a Jézust, aki egyedüli módon tud bennünket kiszabadítani bűneink labirintusából. Igyekeznünk kell megismerni és megtartani a parancsokat, amelyeket a Teremtő a javunkra megalkotott. S nem lehetünk közösségben Istennel, ha azt Egyházon kívül élve akarjuk megvalósítani. Ugyanis ezt a közösséget nekünk nem lehet megvalósítani másképpen, csakis a krisztusi Testben való folyamatos jelenlétünkkel és növekedésünkkel.
EVANGÉLIUM: Lk 24,35-48: A Jézus feltámadása után az apostolok és a tanítványok nem látomásokban találkoznak Jézussal, hanem mintha a halála előtti élete folytatódna. Együtt mennek az úton, együtt étkeznek, beszélgetnek. Ugyanakkor azt is látják, hogy Jézus már a földi fizikai törvények felett áll. Két dolgot erősítenek meg ezek az értesítések. Jézus a feltámadása után is a saját testében van jelen, igaz ez a test már független a halandóság jeleitől. A másik üzenet a Jézussal való kapcsolat „hétköznapisága”, minden pátosztól mentes egyszerűsége. A kereszténység nem egy ritka, ünnepi öltözet, hanem munkaruha. Nem vasárnap vagyunk keresztények, hanem a hét minden napján és minden órájában. Tertulliánusz híres mondása szerint minden ember eredendő természete szerint keresztény. Emberi természetem teljesen magára talál, amikor keresztényként élek: Isten gyermekeként, az Atya szeretetében, Jézus kegyelméből megváltott emberként. Nem rendkívüli jelenségekről tanúskodnak az evangéliumok, hanem a megváltás eseményeinek egy olyan tökéletes „forgatókönyvéről”, amely a teremtés isteni művére emlékeztet, mintegy annak folytatása. Mindent megtudunk magunkról, Istenről, valamint a teremtés okáról és céljáról. Nincsen további kinyilatkoztatás. Az emberiség belépett a végső történelmi időbe. Milliók és milliók térnek meg és lesznek tagjai Krisztus Egyházának nem azért, mert beleszületnek egy vallási sémába, hanem azért, mert az Evangélium magával ragadja őket. Ugyanakkor az a keresztény, aki csak beleszületik a kereszténységbe, de nem lelkesíti őt az Evangélium, és nem él hétköznapi kapcsolatban Jézussal, előbb-utóbb a pogányság szintje alá süllyed. Sehol a világban nincsen ma olyan mély válságtünet, mint a kereszténységét feladó nyugati világban. De ez megjelenik a családok szintjén is. Jézus feltámadása egyértelművé teszi számunkra, hogy van élet a halál után. Igyekezzünk úgy meghalni, hogy ne megszakadjon a kapcsolatunk Istennel, hanem végleg hozzá kötődjünk.
A léleknek három állapota van. Amikor halálos bűnben van, az érzékek uralják és irányítják. Amikor kegyelmi állapotban van, békesség uralja, kiegyensúlyozott és a jóra törekszik. Amikor a lélek nem talál belső vigasztalást, de a kegyelem ösztönzi, akkor is ellenáll a nyers természetnek. Ez utóbbi a legjobb, mert ekkor alázatban élünk. (Los Andos-i Szent Teréz) |
