OLVASMÁNY: ApCsel 4,8-12: Péter azt hirdeti, hogy a feltámadt Jézus nevében gyógyult meg a béna koldus. Jézus tehát éppúgy gyógyít továbbra is, mint amikor köztünk járt-kelt. Nagyon sok embernek, sőt nagyon sok kereszténynek csak egyetlen baja van, az, hogy Jézus nem tudja őt meggyógyítani, mert nem egy helyen tartózkodnak, vagy nem hangzik el a szükséges megszólítás. Nem az a lényeg, hogy milyen külsőségeket szeretek a vallás terén, hanem az, hogy miképpen beszélgetek Jézussal, miképpen szólítom meg őt. Sokat tanulhatunk azoktól a fiataloktól, akik gitárral és lelkes énekléssel szólítják meg Jézust. Nem is marad el a hatás.
SZENTLECKE: 1Jn 3,1-2: Szent János azt látja meg, hogy minél inkább hasonlítunk Jézusra, annál inkább idegenek leszünk azok számára, akik nem hasonlítanak rá. Benedek pápa szerint már csak egyetlen egy fajta másság van Európában, amellyel szemben semmilyen elfogadás sem működik, s ez a keresztényeket érinti. Nekünk mégsem azokhoz kell hasonlítanunk, akik nehezményezik, hogy nem hasonlítunk hozzájuk. A mi közösségünk Jézussal van, mert az élet végén csak az számít, hogy ki milyen mértékben vált hasonlóvá őhozzá. Megdöbbentő, hogy olykor az öntelt keresztények mennyre más értékrend szerint tájékozódnak, mint amit a Jézussal való élő kapcsolat biztosítana számukra. Isten gyermekei vagyunk. Ezt a mivoltunkat úgy kell őrizni, gondozni és felnevelni, hogy egykor az isteni lényeg legteljesebb befogadói lehessünk. Az ember legsajátosabb tévedése, hogy nem lát el Jézusig. Szalézi Szent Ferenc mondja, hogy milyen balga az az ember, aki egy értékes vándorútra indult, de nem éri el a célját, mert egy virágos mezőn megállt, arra gondolva, hogy ez neki tökéletesen elég. (Aztán elhull a virág és eliramlik az élet.)
EVANGÉLIUM: Jn 10,11-18: Jézus jó pásztorként mutatkozik meg nekünk. Aki életét adja övéiért. Minket is óv a béres lelkülettől, amikor csak saját érdekünket keresve tartunk ki mellette, hamis értékrendet hirdetünk, és csak a magunk fejét követjük. De attól is óv bennünket, hogy ki-ki saját magát képzelje el jó pásztornak, a papja fölé, a pápa fölé, sőt Jézus fölé helyezve magát. Így sohasem valósulhat meg az a kívánatos állapot, amelyet Jézus így jelöl meg: Egy akol lesz, egy nyáj és egy pásztor. Ha bárányok szanaszét kószálnak a farkas, illetve a sátán könnyű prédájává lesznek. Milyen sok keresztény nem az Evangéliumot hirdeti radikálisan, hanem önnön magát. Nem Jézusért áll ki rendíthetetlenül, hanem a saját érdekeit menedzseli. Milyen sok ember vágyik a szeretetre, de Jézushoz, a valódi szeretet ajándékozójához nem jut el.
Várnai Péter: Sokan mondják, hogy égető gond a paphiány. (De vajon tényleg van-e paphiány? Kell-e a híveknek a pap? Akarnak-e együttműködni a pappal? Adnak-e kellő támogatást nekik? Tényleg területi ellátásra kell koncentrálnia a dispozícióknak?) A paphiány okát elsősorban abban a családi háttérben kereshetjük, amelyből a kispapok 50 %-a sérülten lép ki. Azonban még így is lelkesek, bizakodóak, nagy elhatározásokkal van teli a szívük. Kezdetben azt gondolják, hogy meg tudnak majd birkózni azokkal a hamis elvárásokkal, amelyek nem az Evangéliumot és nem a szentségi szolgálatot kérik tőlük, hanem a világi hívság megáldását. Majd kiderül, hogy mennyire nagy gond a túlhajszoltság, amikor nem tudnak egy könyvet teljes figyelemmel elolvasni, mennyire nagy gond az egyedüllét, amikor nincs kivel terveket megbeszélni, egymásnak bátorítást adni. Aztán az így kiégett pap már nem inspirálja az ifjakat. |
