OLVASMÁNY: ApCsel 1,1-11: Mintegy zenemű szenzációs nyitánya, úgy kezdődik a Szent Lukács által írt Apostolok Cselekedete című szentírási könyv. Mindent összefoglalt, ami az ősegyház hitét táplálta és amiről az Apostolok cselekedete beszámolt. Nem tud másképpen élő, megtartó, tanúságtevő keresztény közösség létezni, csak ezeken az alapokon állva. Ahogy a zenemű nyitányában ott van a vezérmotívum és a kibontásra váró dallamvázlatok, úgy az Apostolok Cselekedetének bevezetőjében is ott van mindaz, amelyet megértett és megélt az első keresztény közösség. Közel voltak Jézushoz. Nekünk nem korszerűsíteni és újra értelmezni kell Őt, hanem törekedni, hogy egyre közelebb kerüljünk hozzá.
SZENTLECKE: Ef 4,1-13: Jézus megismeréséhez nem nélkülözhetjük a bölcsesség és a világosság lelkét. E bölcsesség és világosság lelke nélkül eltévedünk saját magunkban, ösztöneink, gőgös öntudatunk, tévedéseink foglyai leszünk. Ahhoz, hogy kijöjjünk a kegyelmeket nélkülöző saját természetünk kelepcéiből, áldozatos és alázatos hitéletet kell élnünk. Az Egyház elsődleges küldetése, hogy ehhez adjon keretet, indíttatást és kegyelmi erőt. S az erő Krisztusban van, nem bennünk. Bennünk egy képesség van, hogy befogadjuk Krisztus erejét. Hiszen benne és általa áll fenn az egész világmindenség. Nem azért jött közénk, hogy ezt cáfolja vagy erről lemondjon, hanem azért, hogy ezt megismertesse velünk. Nélküle elsötétedik az életünk. Vele kivilágosodik. Számos ünnepünk arról szól, hogy Jézust ne földi havernak tekintsük, hanem a testünket, szellemünket, lelkünket eucharisztikus valóságával tápláló legfőbb természetfeletti erőnek. Mivel nem mindenki jut el az Eucharisztia Oltáriszentségben való tiszteletéig, az Egyház küldetése az, hogy Eucharisztiává váljon és így segítse Istenhez az emberiséget.
EVANGÉLIUM: Mk 16,15-20: Ma az Apostolok Cselekedetének kezdetét hallottuk és Márk Evangéliumának a befejező részét. Érezzük, hogy miképpen kapcsolódik egybe ez a kettő. Márk írja le legrövidebben Jézus utolsó szavait és a mennybemenetel eseményét. Ahogy megszoktuk, mindent elmond, amolyan jegyzőkönyv formában. Jézus még egyszer egybegyűjti a tizenkettőt. Közös küldetést ad nekik. Újból megerősíti, hogy egyetemes Egyházat alapított. S ennek az egyetemes Egyháznak a küldetése, hogy Jézust megjelenítse és elérhetővé tegye sokak számára. Drámai következményekkel járhat, ha egy keresztény szülő nem jeleníti meg és nem teszi elérhetővé gyermeke, unokája számára Jézust. Nem mutatja meg neki egyházszeretetét. Legföljebb arról beszél, hogy mi gondja van az Egyházzal. Biztos, hogy együtt van az Úr azzal, aki nem csupán hobbikeresztényként él, hanem tanúskodni akar róla. Az ilyen keresztény nem mondvacsinált csodákat tapasztal, nem csodaváró lesz, hanem keze és léptei nyomán fakadnak a csodák.
Még Máriával kapcsolatban sem használjuk a mennybemenetel szót. Ő Jézus által felvitetett a mennybe. Ugyanakkor sok alig vallásos vagy éppenséggel vallástalan ember vindikálja magának azt a képességet, hogy ő a mennybe megy, mintegy saját erejéből. A létteljesség elérése azonban csak Jézussal együttműködve lehetséges. Csak ő vihet át bennünket a halandó létből az isteni örök létbe. Ezt sem Buddha, sem Mohamed és semmiféle vallási praktika nem tudja adni, csak egyedül a Jézussal való kapcsolatunk. Ahogy befogadjuk Jézus ajándékait, ahogy formál bennünket a szentmise és ahogy hitvallást teszünk az Ő feltámadásáról, pontosan olyan a vele való kapcsolatunk. Van, aki azt mondja, neki Jézus nélkül van jó kapcsolata Istennel. Csakhogy ezt az istent ő alkotta meg saját magának. |
