OLVASMÁNY: ApCsel 2,1-11: Milyen gyakran mondjuk: ezek elbeszélnek egymás mellett; vagy: nem egy nyelven beszélnek. A pünkösd megmutatja, miképpen fordítható vissza a bábeli nyelvzavar terjeszkedése. Aki legalább szomorúságot érez bűnei miatt, és akinek az életét valóban áthatja a Jézus iránti hit, tisztelet és szeretet, nem tud már rombolni, széthúzást okozni, az Egyháznak ártani. Aki tisztába jön saját bűneivel, nem fog már ítélkezni. Aki Jézushoz tartozik, másokat is odavonz. Az egy nyelven beszélés a szeretet nyelve. Nem lett az eszperantó közös világnyelv, a szeretet azonban közös világnyelv. A nyelv mindig bezár egy gondolkodási struktúrába. A Jézus-követés és a keresztény szeretet a legszélesebbre bővíti azok körét, akik megértik egymást, és nem gátolják egymás szabadságát. A jeruzsálemi pünkösdi csoda előrevetíti a kereszténység világméretű elterjedését. Eszünkbe jut, hogy Jézus gyakran figyelmeztetett: más juhaim is vannak, nem ebből az akolból valók; a pogányok, sőt az utcanők megelőznek benneteket a mennyek országában; elsőkből lesznek utolsók, utolsókból lesznek elsők.
SZENTLECKE: 1Kor 12,3-13: Sok keresztény magabiztosan éli a Szentlélek nélküli eltorzult kereszténységét. Alázat nélkül, magát előtérbe helyezve, sértődékenyen. Pedig a Szentlélek nélkül sem imádkozni, sem másokat szolgálni nem tudunk úgy, hogy az az Egyház javára legyen. Ahhoz, hogy a Lélek adományait csak szolgálatra használjuk, teljesen le kell vetkőznünk az öndicséret kényszerét, saját magunk hasznosságának elismertetését. Erről Jézus számtalanszor beszél. Ám senki sem talál rá Jézusra a Szentlélek nélkül.
EVANGÉLIUM: Jn 7,37-39: A Szentlélek kiáradásának jeles alkalmait találjuk meg a Szentírásban. Az ószövetségben, aki nagyon átadja az életét Istennek, megkapja a Lélek ajándékát. Az újszövetségben Jézus a Lélek átadásával avatja apostollá, azaz küldötté a legjelesebb tanítványokat. Az Egyház a Szentlélek által születik meg, és ott van jelen az Egyház, ahol befogadják a Szentlelket. Nem a szavak, hanem a tettek szintjén. Akik a pogányságból radikálisan kilépnek és határozottan elindulnak Jézus útján, rendkívüli jelek kíséretében kapják meg a Szentlelket. A Szentlélek befogadásának és működésének a jele a szeretet a hívők közösségében, az egység Jézus körül, és kilépés saját önző világunkból azáltal, hogy az Evangélium vezérelvvé válik számunkra. A keresztény szeretet a Jézussal való személyes, mély kapcsolat gyümölcse. Ez olyan szeretet, hogy semmilyen okból nem sérti meg az Istent. Illetve gyors belátás és szentgyónás következik, ha a szeretet zsákutcába tévedt. Az egység csak Jézus körül valósulhat meg. Az Egyházban a legnagyobb bűn, tehát a legnagyobb baj az eretnekség, a herezis (tévtanítás) és a skizma (szakadás). Ezek megvalósulhatnak egy plébániai közösségben is, sőt a leggyakrabban ott valósulnak meg. Kártételük felmérhetetlen. A Szentlélek mindig alázatra, kiengesztelődésre, áldozatvállalásra, jócselekedetre, megújuló imaéletre int. Mindenki elveszíti a Szentlelket, akinek hamissá válik a szentségi élete, és saját érdek-vezérelte ösztöne lesz a vezetője. Jézus ajándékai az üdvösség eléréséhez az Egyház és a Szentlélek. Általuk Üdvözítőnk saját eucharisztikus Testét építi. És csak az Egyház és a Szentlélek által formálódunk a tévútjait elhagyó, helyes irányba haladó emberré. Nagy-nagy kegyelem, ha az ember felismeri, hogy tévúton jár. E kegyelemért sokat kell imádkozni.
Aquinói Szent Tamás így magyarázza a Szentlélek hét ajándékát: bölcsesség = a természetfeletti természetes szemlélése; értelem = a hit igazságainak befogadása; jótanács = az értékek és azok sorrendjének közlése, morális tisztánlátás; erősség = a hit útján való kitartás; tudomány = az igaz és a tévútra vezető hamis megkülönböztetése jámborság = alázat, helyes vallásosság; Istenfélelem = a bűntől való tartózkodás. |
