OLVASMÁNY: Bölcs 1,13-15, 2,23-24: A halált nem Isten alkotta, vallja a Bölcsesség könyv írója. A halál a bűn következménye. Azonban Isten a halált gyógyító erővé tette, miképpen azt látjuk Jézus kapcsán is. Ő világossá tette Isten szándékát. Nem akarja az élők halálát, hanem azt, hogy megtérjenek és éljenek. Megtérés nélkül azonban a halál szűk perspektívájában fogunk létezni. Ez az önzés alaphelyzete. Nem tudunk nagylelkűen élni, megbocsátani és mások javára cselekedni, ha a mulandóság érzése elhatalmasodik bennünk.
SZENTLECKE: 2Kor 8,7-15: Ez a levél bizonyára több kisebb üzenet gyűjteménye. Az egyik részt nevezik a könnyek levelének is. A másikat egy adománykérő levélnek. Egy harmadikban az apostoli tekintélyre hivatkozik Pál a szektásodásra hajlamos fiatal egyházban. A könnyek levelében elhangzik egy nagyon modernnek ható nevelési elv. Nem akarja elszomorítani a gyülekezetet, mert akkor ki fogja őt megvigasztalni. Kölcsönhatás van. Ha letöri őket a szidásával, ő is elveszíti a lelkesedést. Azt javasolja, azzal tegyék jóvá hibáikat, hogy jótékonykodnak a nagy ínségben lévő jeruzsálemi hívek számára. Kimond egy fontos keresztény elvet, a kiegyenlítődés szabályát. Úgy kell segíteni a másikon, hogy a mi többlet javainkból részesedjen. Ez mindenkire vonatkozik. Persze létezik az a nagylelkűség is, amikor az életemet is odaadom, hogy a másikat megmentsem. Az ősegyházban fontos elv volt, hogy mindenüket megosztották egymással, nem volt köztük rászoruló, de nem volt köztük haszonleső sem.
EVANGÉLIUM: Mk 4,21-43: Jézus a nagy kafarnaumi beszédsorozat után a vihart lecsendesítve átkelt a tó túlsó partjára, Geraza (ma Kurszi) vidékére. A gerazai megszállott meggyógyítása után ismét visszatért Kafarnaumba. (A pásztorok nem kívánták Jézus gyógyító jelenlétét. Nagyon megszokták már a megszállottsággal való együttélést. A megszállottságot az ószövetségben mindig az ördögtől származtatták.) Visszatérve Jézus bemutatja a kafarnaumi zsinagóga elöljárójának, Jairus leányának a feltámasztásakor, hogy nem a halálé a végső szó. Nem a bűn következménye, nem az ördög műve állandósul, hanem az Isten emberek iránti szeretete. Istentől nem ragadja el az embert a Sátán. Jézusra tekintve felismerhetjük, hogy a halál átmenet a földi életből az örök életbe. Amikor azt mondjuk, hogy Jézus levette rólunk a bűn zsoldját, a halált, akkor átmenetileg elfogadjuk a halált, mint a bűn következményét, hogy részesülhessünk a feltámadás nagy ajándékában is. Jézus mindenkit kiküld a teremből, ahol a lány ravatala van. Csak a szülők lehetnek jelen és az őt kísérő apostolok. Nem egy izgalmas beszédtémához akar eseményt szolgáltatni, hanem ráébreszti a szülőket nagy felelősségükre. Visszaadja a gyermek életét, de ettől kezdve már Isten nagy ajándékának lássák őt. Küldetése van. Isten tetszésére neveljék. Jézus pedagógusnak is a legnagyszerűbb. Gyakran él az intimitás eszközével, hogy mélyebb felismerésre segítse az embert. Ez a ti ügyetek, nem a csodaváró tömegé. Két érintés szerepel ebben a történetben. Ez is intimitás. A tizenkét éve beteg asszony úgy gondolkodik, ha csak megérinti Jézus ruháját, már jobban lesz. Aztán Jézus gyengéd mozdulattal megfogja a halott lány kezét és ő életre kel. (Gondolhatunk Michelangelo teremtés freskójára a Szixtusz-kápolnában.) Megérint-e engem a szentmisén és a szentáldozásban Jézus valóságos jelenléte? És én megérintem-e őt embertársaimban, gyermekeimben, házastársamban, idős szüleimben?
A kereszténység a lelki intimitás művészete is. Ezt az intimitást kell látnunk abban is, ahogy Szent Pál megközelítette a nehézkes lelkű, gőgre hajló korinthusiakat. |
