Szombaton, május 25-én hagyományteremtő szándékkal egyházközségi napot tartottunk. Köszönet a segítőknek, s bízunk a folytatásban. A baráti együttlétet biztosító közösségi tér már adva van. Tizenhét diák és fél tucat szülő vett részt az eseményen. A felnőttek számára is voltak programok.
Egyházi temető. A temető az a szent hely, ahol a feltámadásra várakoznak szeretteink. Különleges kegyelmi közösséget alkotnak ott őseink. Egy települést jelentősen meghatároz, hogy milyen a temetője és milyen a temetőhöz fűződő viszonya. Ne beszéljünk tiszteletlenül a temetőről. Ahogy egy tömbházban is van közös költség, úgy a temetőben sírhelyet váltók esetében is ez méltányos. A jogos kifogásokat értjük, de az átgondolt, bölcs változtatás időbe telik. A lényeg azonban az, hogy a temető, mint megszentelt hely, megkapja a kellő tiszteletet, az ott nyugvó ősök miatt is. Tudnunk kell, hogy a temetőben, megszentelt sírokban nyugvó megszentelt halottak az Egyház különleges kegyelmi segítségét nyerik el, hogy Istenhez megérkezzenek. A temetők valamikor a templomot ölelték körül és a temetőben lévő halottak különleges eucharisztikus közösségben maradtak az élőkkel. Csupán csak anyagi megfontolás ne tartson bennünket vissza attól, hogy életünk végén az Egyházra bízzuk szeretteinket. Különösen drámai az a helyzet, ha az elhunyt egyházi temetés kért végrendeletszerű nyilatkozatában, a pénzt is félretette az egyházi temetésére, ennek ellenére a hozzátartozók megtagadták azt. Ennek a családnak a sorsa ezzel el is dőlt.
Sokat panaszkodunk arra, hogy a Facebook és az egyéb közösségi média portálok kommentjei miképpen szennyezik a közhangulatot, mennyi romlottságot és gyűlöletet generálnak. Csak arról feledkezünk meg, hogy ezek a felületek számunkra missziós lehetőséget nyújtanak. Nem jelenthetjük ki, hogy egy az egyben követnünk kell azokat az influencereket, akik zseniálisan használják a közösségi médiát. Nekünk vannak morális kereteink, de egyébiránt a szakmaiság nálunk is megjelenhet. Nem kell direktbe hittéríteni a Facebookon, csak higgadtan, bölcsen felkészültem, hármat számolva, aztán keresztény tanítást adni. S felismerni azt, hogy amikor a saját egyházát, papját, hívő társát bántja egy keresztény a nyilvánosságot használva, az ördög szekértolója lett.
Újuljatok meg lélekben, halljuk az Egyház kérését. Enélkül bizony, a saját utunkat kezdjük járni, nem pedig Krisztusét. Arra vagyunk felszólítva, hogy a külvilág felé Krisztust közvetítsük, és nem a magunk sérelmeit vagy okoskodását. Hova vezet mindez? Házastársunk és gyermekeink hibáit sem beszéljük ki mások előtt. Csak mi tudjuk védelmezni őket. Szétesik az a család, ahol nincs okos és tudatos összetartás. Ha nem a püspök által küldött pap köré épül a gyülekezet, akkor félő, hogy a kultusz középpontjába magunkat vagy az általunk választott személyt helyezzük és nem Jézust. Amikor Krisztus papja helyett tévtanítót követünk, akkor arról vallunk, hogy nagyon halogatjuk még a megtérést. Szeretnénk még egy kicsit keresztény álruhában pogányként élni. A pap helyett olyan személyt védünk, magasztalunk és követünk, aki ugyan nincsen közösségben az Egyházzal, nem lehet vele együtt imádkozni, nem vonz a szentségek közelébe, meghamisítja az istenkapcsolatot, de jól lehet vele pletykázni és konspirálni. Az Egyháznak nem az a küldetése, hogy súlyosan sérült személyiségű emberek fóruma legyen, akik Krisztus Egyháza helyett egy sokadik civil egyesületet és önképzőköri csoportot akarnak látni. A kommunista jellemzője az agresszivitás, amely abból fakad, hogy csak egy olyan világot tűr el maga körül, amelyet ő hozott létre. Csak saját magát akarja viszontlátni mindenütt és mindenben. Nem az LMBTQ-aktivistával van gond, hanem a kommunista LMBTQ-aktivistával. Aki a nemváltástól, a test átalakításától reméli azt, amit csak a lélek átalakulása, a teljes megtérés adhat. Elutasít mindenféle alternatívát, amely önvizsgálatra késztetné őt. Elutasít minden helyzetet, amelyben felszínre jöhetne az ő rejtett saját énje. A hamis keresztény magára veszi ezeket a jegyeket. Ezzel szemben a jó keresztény nem fél beismerni a tévedését, mer bocsánatot kérni és szükségesnek tartja az időnkénti megújulást.
|
