Még két hétig prolongálni kényszerülök az alábbi tájékoztatást, mert nem jelent meg a Facebookon, vagyis a plébános cenzúrázva lett. A helytelen szóbeszéd miatt kénytelen vagyok közölni a következőket. N. R. váratlanul és „azonnali hatállyal” indoklás nélkül mondott fel. Majd a Facebookon azt az indokot publikálta, hogy nem megy a pappal való együttműködés. Értsd: Nem adja át nekem a pap az egyházközség irányítását. A volt kántor a munkáltató számára törvény által biztosított 30 napos felmondási időt megtagadta. Nem tudtam arról, hogy végzi az egyetemet. A vizsgák miatt kivett szabadnapokat családi programokkal indokolta. Amikor megszerezte a tanári diplomát, azonnal elhelyezkedett és utána felmondott. Az eljárás módja kifogásolható, indoka azonban érthető. A pedagógiai szakmát érintő jelentős béremelések következtében tanári fizetése így megközelíti, sőt talán még el is éri azt a jelentős összeget, amelyet a plébánia egy alapítvány támogatásával számára havonta biztosítani tudott. Az említett alapítvány kuratóriuma vállalta, hogy 2024. augusztusáig havonta jelentős összeget fizet az Egyházközség számlájára, amellyel azon a jogcímen egészítjük ki a fizetését, hogy évente két alkalommal az Önkormányzati ünnepségekre úgy tanít be iskolai műsort, hogy a szereplő gyerekeket segíti az Egyházzal is kapcsolatba kerülni. Ez után az összeg után is a plébánia fizette a járulékokat és nem a kuratórium. Az egyházi alkalmazottak különféle jogcímen adómentes juttatásban is részesülnek. A kántor ezt is maradéktalanul megkapta. Ez jelentette a nagyobb összeget a fizetésében. A fizetések emelése ügyén én rendelkezem, de csak azok esetében tehetem meg, akik példát mutatnak mély hitükről, elkötelezett keresztény életükről és nem konspirálnak a plébános háta mögött. Úgy gondolom, a kántor a felmondásával azért nem várt augusztusig, mert miután kézbe vette a diplomát, magas fizetésért el tudott helyezkedni éppen a nyári szünet előtt egy iskolában. A nyári szünet mellett a hétvégéi is szabaddá váltak. Lépése emberileg megérthető. Az viszont morálisan kevésbé, hogy olyan hírverés kerekedett, amely a plébánost okolja, mondván, nem működött együtt a plébánia koronaékszerével, a kántorral. (Nekem a koronaékszer az Oltáriszentség.) A kultusznak a keresztények közösségében Jézus köré kell épülnie. Nem a plébános működik együtt a kántorral, hanem a kántor a plébánossal. Az az egyháztani és szentségtani tudás és megbízatás, hogy miképpen kell krisztusi, vagyis eucharisztikus közösséggé formálni egy helyi vallási csoportot, a felszentelt és a püspök által delegált papnál van. (Még akkor is, ha a pap felett semmilyen egyházkormányzati hatalommal sem rendelkező fiatal esperes mást mond.) Következetesen és türelmesen kell haladnia, mert általában erős a pappal szembeni ellenállás azokban, akik már kialakították a maguk komfort vallási életét, és keresik az okokat, hogy a saját útjukat járhassák, nem pedig azt, amelyre a lelkipásztor hívja őket. Nagyon nehéz szívvel írtam le ezeket, mert egy pap nyilvánosan senkiről sem mondhat elítélő szavakat. Azonban a plébániai közösség sorsát és nyugalmát is szem előtt kell tartanom. A volt kántor zenei kvalitását, művészi és esztétikai érzékét mindenki elismeri és szakmai sikereket kívánunk neki. Ám nem kántort hallgatni megyünk a templomba, hanem a megtérés vágyával és esélyével Jézussal szeretnénk találkozni.
A volt kántor, aki a Facebookon nyilatkozott rólam, és a fenti válaszomat cenzúrázta, sőt a Facebookot is felfüggesztette, az alábbi levélben „megtiltotta”, hogy ugyanazon a fórumon és egyáltalán tájékoztassam a híveket, holott a plébániai Facebook a mindenkori plébános jogosult fóruma. Hallgattassék meg tehát a másik fél is, íme a válasza: „Tisztelt Esperes Úr! Tisztelt Dénes Atya! Szabó Úr! Sajnálattal és felháborodással olvastam vasárnap a nyomtatott és elektronikus formában megjelent (elektromos formában nem jelent meg, kicenzúrázták), engem rágalmazó, magánéletemmel, munkaviszonyommal kapcsolatos, téves információkat tartalmazó, aljas és kiteregető írást. A mai napon egyeztettem ügyvédemmel és megtesszük a megfelelő jogi lépéseket. Az egyházmegye püspökét értesítettem erről az esetről, melyben kérem az ügy teljes kivizsgálását. Megkérem az Újszászra helyezett plébánost, hogy a jövőben kerülje a bármilyen engem érintő minősítést, mert ehhez nincs joga. Tisztelt Esperes Úr! Kérem az Újszászon évtizedek óta nem tapasztalt kialakult kaotikus helyzetet orvosolni szíveskedjen.” Így már talán sokan megértik az „ügy” lényegét. Mindenki akkor mutatja meg a valódi énjét, amikor sérelem éri. Jó, hogy néhányan a volt kántor mellé álltak, de akik őrzik vele a barátságot, ne szektásodjanak, őrizzék meg az egyetemes Egyházzal való közösségüket. Ehhez az a bizonytalanság kell, hogy talán nem látok mindig mindent kifogástalanul, így óvatos legyek az ítéleteimben, azokat ne hamarkodjam el, mert lehet, hogy nincs visszaút. Hogy az Egyházban ki okoz kaotikus helyzetet, azt kár egyoldalúan eldönteni. S hogy mi okoz káoszt, mitől lesz megtisztulás és mikor kezd visszatérni a keresztény közösség a krisztusi útra, annak meghatározásához a plébános sokkal szélesebb látókörrel és sokkal hitelesebb kompetenciával rendelkezik. A plébános nem megélhetést jött keresni ide, hanem elősegíteni azt, hogy a katolikus lét újra megjelenjen Újszászon. Hogy az mennyire van jelen, a hétköznapi szentmisék és az elsőszombati szentségimádások látogatottsága, illetve a látogatottság teljes körű hiánya ékesen mutatja.
A lelkipásztornak egyetlen küldetése van: mindent megtenni azért, hogy az adott településen Krisztus Egyháza jelen legyen, újjáéledjen, talpra álljon. Amikor nagyon nagy az ellenállás a pappal szemben, akkor arról szó, hogy egy sajátosan értelmezett kereszténységet, amelyben már kiosztották egymás között a „hívek” a kakasdombokat, szenvedélyesen védelmeznek. Ebben a sajátosan értelmezett kereszténységben lényegtelen a folyamatos egyeztetés Jézussal, lényegtelen az Egyházért hozott áldozat, lazább az abortuszhoz, váláshoz, káromkodáshoz való hozzáállás, felesleges a családi ima, a hetenkénti családi szentírásolvasás, a lelkigyakorlat, a szentségimádás, mindössze tájékoztató jelleggel bír a Tízparancsolat, profán eseménnyé válik a szentmise, egy a lényeg, a pappal való folyamatos vitatkozás. Tíz másodperccel a szentmise befejező áldása után még a templomban hangoskodik valaki, hogy a pap tanítása ellen hergelje a „híveket”. Talán igaza van annak a papnak, aki azt mondta, a kommunizmus több kárt tett a katolikusok lelkében, mint a török a Habsburg és a szabadkőműves liberalizmus együttvéve.
Képviselő-testület helyett gondnokság. Mivel a kántor felmondása után a képviselő-testület világi elnökhelyettese is indoklás nélkül felmondott, a testületet feloszlattam, és követve az egyetemes, valamint részleges egyházjog előírásait egy év időtartamra gondnokságot állítottam fel. Egy év bizonyára elegendő lesz ahhoz, hogy felszínre kerüljön az újszászi katolikus életben az a csoport, akik a plébánosnak munkatársai és nem ellenőrei, segítői tanácsadói és nem munkáltatói akarnak lenni, az alapvető egyházi képességek és adottságok nélkül. |
