OLVASMÁNY: Bölcs 2,12. 17-20: Az evangéliumban többször jelet kértek Jézustól. Vajon tényleg érdemes őt követni? Megtagadta a színházi produkciót – nem vetette le magát a templom párkányáról –, azonban a kereszt jelére többször utalt. Igaz senki sem értette. Mi, keresztények gyakran megsértődünk, amikor lekezelnek bennünket és kétségbe vonják jószándékú törekvéseinket. Voltaképpen jelet kérnek tőlünk. Akkor is nemes lelkű vagy, ha az nehézzé válik, ha abból semmi hasznod sem lesz? Az emberek két okból térnek meg. Ha nagyon megtöri őket az élet, vagy akkor, ha a hit megrendítő jelével találkoznak. A lanyha, kényelmes, megkérdőjelezhető „keresztény” életünk sok embert visszatart attól, hogy komolyan kezdjenek érdeklődni Jézus iránt.
SZENTLECKE: Jak 3,16-4.3: Szinte nem akarjuk elhinni, hogy Szent Jakab apostol nem kortásunk. Hiszen pontosan rólunk ír. A hamis, szemforgató vallásossággal szembesít. Ezek szerint minden korban ugyanúgy deformálja az emberi lelket a bűn, mint kétezer évvel ezelőtt. Önző szándékkal kérünk. Megkapjuk ugyan, de emberségünk hanyatlásnak indul. Az önzés és az irigység mindenféle hitványságnak teret enged, írja Szent Jakab. Ám, ha az isteni bölcsesség iránt megnyitjuk a lelkünket, akkor az igazság gyümölcsét teremjük. Úgy tűnhet, hogy ma nincsen keletje az igazságnak, hamisítványokkal jobban lehet házalni. De, aki az igazságtól eltér, lebontja az életet megtartó morált, elvéti az okos építkezést önmagában és környezetében (családjában). Majd becsatlakozik a mainstreet-hívők közé. Ez az ideológia arról szól, hogy amit elrontottunk, azt tekintsük szükségszerű evolúciós helyzetnek, a korszerű élet velejárójának, ne aggódjunk miatta. Jakab nagyon nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a kereszténység a nemes jellemmel kezdődik: ne veszekedj, ne tarts haragot, ne hazudj, győzd le az önzést. Keresztény az, aki tudomásul veszi Jézustól kapott küldetését és jól-rosszul, de igyekszik azt betölteni.
EVANGÉLIUM: Mk 9,30-37: Jézus olykor a tanítványaival elvonul, mert őket akarja formálni, nevelni. Az Evangéliumnak van számos olyan része, amelyben Jézus nem úgy általában a jóakaratú emberekhez szól, hanem konkrétan hozzánk, közeli tanítványaihoz, hogy a lényeget megértsük, befogadjuk és semmit se hamisítsunk meg abból, amit ránk bízott. Az Evangélium mindig megszólítja azt, aki hallgatja. Bár az is előfordulhat, hogy valakinek füle van, de nem hall, mert így nem kell letérnie a maga választotta útról, nem kell szembenéznie élete tévedéseivel. Az ilyen ember gyakran felfuvalkodott lesz. Ha komolyan vennénk az Evangéliumot, a legnehezebb feladattal szembesülnénk: be kell(ene) látni tévedésünket és bocsánatot kell(ene) kérni. Amikor hallgatjuk az Evangéliumot, először is őszintén tisztázzuk: Tényleg meg akarjuk hallani, mit mond az Úr? Vagy úgy vagyunk vele, mint a rossz műfordító. Mindegy, hogy mit akart közölni a szerző, ő a saját gondolatait adja elő. Minden evangéliumnak konkrétan az éppen abban a korban élő keresztény a címzettje. Ezért a jelen szakasz nem az apostolok versengésérő szól, hanem a miénkről. A nagyon művelt és okos emberek nem követelnek maguknak tekintélyt. A buta és közönséges viszont roppant érzékeny arra, hogy eljátssza a fontos embert. Mit ért Jézus az alatt, hogy a gyermeket be kell fogadni? Nyilván nem egy konkrét gyermek fizikai befogadásáról szól, hanem arról, hogy a gyermekre jellemző lelkületet ne veszítsük el. A gyermek az érzelmeiben őszinte, nem játssza meg magát, nem bosszúálló, tudja, hogy rászorul másokra, nevelhető, formálható. Viszont jót és rosszat egyaránt rögzít az életében, ezért aki megbotránkoztat – hitvány neveléssel vagy kéjvággyal megront egy gyermeket –, a legnagyobb bűnt követi el.
EGYHÁZKÖZSÉGEINK HÍREI
SZENTMISESZÁNDÉKOK:
ÚJSZÁSZ: szeptember 22. (vasárnap) 9.00: + Vidák Terézia; szeptember 29. (vasárnap) 9.00: + Medgyes Pál és + Nágel Klára;
ZAGYVARÉKAS: szeptember 22. (vasárnap 10.30: (….); szeptember 29. (vasárnap) 10.30: Kiss István (5. évf.) és születése 94. évf.;
SZÁSZBEREK: szeptember 22. (vasárnap) 18.00: (….);
1. Az évközi 25. vasárnapot ünnepeljük.
2. Csütörtökön 18 órakor lesz ismét énekpróba. Időnként öt-öt percben a szentmise után egyházzenei áhítat formájában az énekkar teljesebbé teszi az istentiszteletet. Többen jelezték a bejárati asztalon lévő lapon, hogy szeretnék imacsoportban erősíteni a hitüket. Ősszel már tartottunk néhány hónapon keresztül bibliakört. Most újból nekirugaszkodunk, és az ima iskolája néven azt tesszük, amiről a cím szól, de a Szentírást is kézbe vesszük. Kedden 17.30-kor várjuk a plébániára azokat, akik részt akarnak venni ezen a lelki programon.
3. Alpha-kurzus. 1977-ben Angliából indult. Nálunk Fábry Kornél püspök karolta fel. Azokat szólítja meg, akik gyermekkoruk után eltávolodtak Istentől és az Egyháztól. A „templomba járó” hívek feladata, hogy őket ismeretségi körükből és családjukból meghívják olyan összejövetelekre, ahol mindenféle elköteleződés és elvárás nélkül Istenről, hitről, Egyházról folyik a beszélgetés. Egy feltétel van, nem lehet politizálni és a másikkal sértő módon vitatkozni. Az Alpha közvetlen haszna, hogy a résztvevők megszólíthatóak egy-egy plébániai napon való részvételre, kerékpártúrára, sportprogramra, és a gyermekeiket nem etikára, hanem hittanra íratják be.
4. Október 6-án úgynevezett diákmisét tartunk. Kijavítjuk a Veni Sanctéval kapcsolatos közönyt is. Előtte, 5-én, szombaton 15 órától 17.30-ig hittanos délután lesz a plébánián. A játék és a vetélkedő mellett előkészülünk a másnapi szentmisére is. (ének, ima felolvasása stb.)
KATEKÉZIS
EGYHÁZ 2. Az Egyház lényegében különbözik egy evilági intézménytől, mondjuk egy civil egyesülettől. Egy politikai párt létrejöttéhez és időleges fennmaradásához három dolog kell: program, vezér és tömeg. A program olykor nem más, mint az elégedetlenség becsatornázása, illetve a könnyű megoldásban hívők biztatása, netán nacionalista hergelés. (Marx óta ma ismét jelen van a gnózis. Az ókorban ez azt jelentette, hogy valaki előállt egy eddig elrejtett nagy igazsággal, és sokan követni kezdték őt.) A civil egyesület akkor sikeres, ha jó baráti közösséget ad az erre vágyó embereknek. Az Egyház azonban ennél több és egészen más. Olyan közösség, amely képes az isteni kegyelmek befogadására. S ezeknek a kegyelmeknek a befogadása minden más evilági társaságtól megkülönbözteti tagjait. Ebben a világban vannak, de nem ebből a világból valók, mondja Jézus. Ott siklik ki a részegyházak élete, ha a „hívek” csak ebben a világban és nagyon ebből a világból akarnak élni. Hogy miért mondják mégis magukat kereszténynek? Ez rejtély. Ahhoz, hogy megnyissuk – mégpedig közösségben – a szívünket a mennyei kegyelmek előtt, Istent Istennek kell látnunk. Ez pedig sehol másutt nem születik meg olyan hamar, mint a szentségimádás során vagy pedig napközben a templomok csendjében a szentséglátogatáskor. A szentségimádás akkor válik valódi istenközelséggé, ha levetkőzök mindennemű előítéletet, elvárást, tudálékosságot, ítélkezésre kész hajlamot. Való igaz, hogy hamis jellemű embernek nem megy a szentségimádás, nem megy az igaz Isten jelenlétének megtapasztalása. Van, akit gyötrő, fullasztó gondok zárnak el ettől az élménytől, van, akit „pénze gondja öl meg”, ahogy olvassuk Shakespeare 75. szonettjében. Van, aki annyira materiális (tenyerestalpas) gondolkodású, hogy nem tudja őt megérinteni a természetfeletti. Mindenesetre az imádságot tanulni kell. Nem a szövegeket, hanem azt a lelkületet, amely valóban összekapcsol az Istennel.
|
