Angelus Silesius költő írja: Jézus ezerszer megszülethet Betlehemben, mit sem ér számodra, mégis elveszel, ha nem születik meg a szívedben. A Jézus által hozott új élet befogadást és felnevelést kér. A gyermek nem kész azáltal, hogy megszületik. Nagyon gondos, hosszadalmas felnevelést igényel, s ennek a nevelésnek a kulcs a feléje áradó szeretet. Karácsonyt nem tudhatjuk le azzal, hogy immár elmúlt a karácsonyi idő. Szép volt, jó volt, elmúlt. Ha így érzünk, akkor karácsonyi élménnyel a plázában töltekeztünk és nem a betlehemi jászolnál. Akkor a matériával találkoztunk és nem az élettel. Tóth Árpád oly sok ember nevében szólt a Krisztus-képre című versében. Voltaképpen arról ír, miképpen hat a karácsony a kemény emberszívre.
Szelíd gyermek, mért késztetsz, hogy megálljak?
Felém miért nyújtod nyájas kezedet?
Szívem, mely mindig későn érkezett,
Szelíd gyermek, lásd, lomha, furcsa, bágyadt.
Leomlanék csókolni jászolágyad,
Mint ki mirhát hoz, s kit csillag vezet.
De lásd, a mirha s csillag elveszett,
S eltemettem minden drága vágyat.
Álomsereg fáraója voltam,
S szép katonáim tengő csatasorban
Vittem dőrén, amerre örvény tátong.
S most itt vagyok, szelíd szavadra vágyva,
Mert nem marad bennem más csak a gyáva,
És gúnyolódnám, s ajkam halk imát mond.
A napokban egy cikket olvastam arról, hogy a karácsonyt december 24-én este ünnepeljük. A rá következő nap, december 25-e már a családokról szól. Fordítva igaz. Szenteste a családok ünnepe, 25-én pedig az Egyház hív minden keresztényt, hogy az Egyház közösségében együtt ünnepeljék Jézus születését. Hiszen a karácsony különleges ereje nem csak a családokat, de az Egyházat is élteti. Karácsony nélkülözhetetlen a családok számára és nélkülözhetetlen az Egyház számára is. A keresztény ember mindkettő iránt szent felelősséget hordoz. Ha valóban átéljük Jézus születésének örömét, ha megsejtjük, hogy milyen nagy dolog történt velünk, emberekkel, akkor nagyszerű folyamatok indulhatnak el az életünkben. Úgy is mondhatnánk, hogy kezdünk megszületni az örök élet számára. De az Egyházba is újra és újra megérkezik a nagy kegyelem, ha a hívek az Egyházzal közösségben ünneplik a karácsonyt. Jézus az ősegyházban nyilatkoztatta ki magát, s ha az Egyház meggyengül, azzal együtt a hitünk is meggyengül, önmaga körül forgóvá lesz az ember. A Jézust befogadó Egyház közösséget ad, igazságot hirdet, szeretni tanít, őrzi a kinyilatkoztatást.
A befogadás a kulcsszó. Megelégszünk a karácsony külsődleges hangulatával, vagy pedig valóban mélyen megérint bennünket: Velünk az Isten. Jézus első eljövetelekor nehézkes volt a befogadás, értesülünk János evangéliumának prológuságól, és ismerjük a történelmi tényeket is. János azonban a probléma mélyreható okát is megjelölte. Az ember vagy nem merte elképzelni, hogy ő Isten gyermeke lehet, vagy pedig elhárította magától ezt az állapotot, mert a bűneit kívánta még dajkálgatni. Mindkettő mögött súlyos tévedés áll, mégpedig az, hogy semmi többletet nem hoz az életébe, ha keresztény lesz, úgy igazából. Sokan ide is, oda is hajlanak. Pogány életet élnek némi keresztény színezettel. Mert ez is elégnek tűnik. Csakhogy a hatások hosszabb távon jelentkeznek, s akkor már igen nehéz visszafordulni. Ha a szeretet helyébe a gyanakvás, a rosszindulat, a mások fölébe való törekvés ösztöne kerül, akkor már nehéz visszatérni az emberhez méltó életbe. Albert Schweitzer Nobel-békedíjas orvos, filozófus az ember vallási tétovaságára érdekes magyarázattal szolgál. „Sok a hidegség és a ridegség az emberek között, mert félünk azzá lenni, akik a lelkünk legmélyén vagyunk. Félünk kiszolgáltatni magunkat, félünk attól, hogy teljesen a szeretetbe öltözzünk. Attól félünk, hogy kiszolgáltatottá válunk. Vessük tekintetünket a betlehemi gyermekre, Isten nem félt attól, hogy kiszolgáltatottá váljon a teljes önátadó szeretetben. Isten valamit tudott. Az ő gyengesége rendkívüli erővel hat. Karácsonykor ridegségünk és hidegségünk – annak dacára, hogy az év legsötétebb napja van – háttérbe húzódik, és megsejtünk valamit abból, hogy Istennek igaza van. Csak így lehet és csak így érdemes: Dicsérni az Istent és szeretni az embert.” Rónai György katolikus költő pedig úgy fogalmazott, hogy karácsony a legmosolygósabb ünnep. Még az ordasokban is megszületik a bárány. Még a legmakacsabb vihar magvában is felébred a béke. Legalább egy egészen kevés jóindulat. Didergős, cérnavékony hangú, parányi béke. És énekli: Dicsőség a mennyben Istennek, békesség a földön a jóakaratú embereknek. Aztán a Szenteste egyre többen éneklik, és megtelik a föld jóakaratú emberekkel. Miért nem lehet ezt állandósítani? Miért nem hat erősebben a karácsony az emberekre? Sokan idézik Ady versét: „Karácsonyi rege, * ha valóra válna, * igazi boldogság * szállna a világra.” Van ebben egy csalódottság, hogy a sültgalamb nem készen érkezett. Ahhoz, hogy a karácsonyi rege valósággá váljon Ady számára, ahhoz sokkal többet kellett volna tennie neki és sokkal többet kell tennünk nekünk, keresztényeknek is, hogy a karácsonyt ne Hollywoodból értelmezzék. Békességet teremteni a családjainkban, nem háborút kezdeni azzal, aki megbántott minket, és komolyan venni a gyermekek hitnevelését. Albert Schweitzer, de Ady és Prohászka is nagy aggodalommal látta az első világháború elején, hogy humanizálták a háborút. Mindössze négy év telt el, és kiderült, hogy a háború elembertelenít mindenkit. S abból az állapotból már nagyon nehéz visszajönni. Mutatja ezt a 20. század, és sajnos, mutatja a 21. század kezdete is.
Mire következtetünk ebből? Hogy egyre nagyobb szükség van ránk. Istenre figyelő, imádságos lelkű emberekre, akik újjáépítik az Egyházat, hogy az újjáépíthesse életünket és irányt mutasson a széteső világnak. Az Egyház a 21. század reménye, mondta Szent II. János Pál pápa. A keresztényekre most egy nehéz, de felemelő küldetés hárul. Visszatéríteni az embert önmagához, hogy az legyen, akivé lennie kell, aztán meghívni az eucharisztikus közösségbe, hogy átvegyük azt a nélkülözhetetlen ajándékot, amelyet Jézus hozott. A sötétség nem fogadta be, de akik befogadták azoknak megadatik, hogy Isten gyermekei legyenek. Erről tanúságot tenni felemelő érzés és nem nélkülözheti a világ az ilyen keresztény embert. |
