Év végi hálaadás
Körbe ért az év. Mifelénk négy évszakból áll. Tavasz, nyár, ősz, tél. Nem a tavasszal kezdődik, holott adódna ez a beosztás. Téllel kezdődik, abból bontakozik ki a tavasz. Van egy közbülső évszak, a nyár, aztán az ősz jelzi előre ismét a telet, amely mindig megérkezik, de a tavasz ígéretével. Ilyen ciklikusságban él a természet és az ember, így zajlik a történelem. Amikor számvetést tartunk magunknak, akkor nem csupán visszafelé, de előre is tekintünk. Számvetést így tartunk. Őszintén, csak úgy érdemes. Előre mutató volt ez az év az életemben? Lelkileg tudtam előre haladni? Sodortak az események és uralkodtak rajtam ösztöneim, vagy sikerült azokat kézben tartani és irányítani? Bizonyára egy-egy váratlan, nem tervezett eseménynek is részesei voltunk. Sikerült ezeket hittel nézni? Kértünk és kaptunk Istentől választ? Egy életszakasz lezárása hálára kötelezi a keresztény embert. Ha valamivel nem tudunk megbékélni, akkor ezt az érzelmünket ne rögzítsük. Isten válaszolni fog, ha kérjük. Akkor integrálódik értékes időként egy életszakasz az életünk történetébe – legyen az akár tavasz, nyár, ősz, tél –, ha úgy tekintünk arra, hogy bizonyára sokkal több hálát adhatunk, mint ami az első megközelítésben látszik. Hála az ajándékért, a tapasztalatért, sőt a bukásért is, ha abból felkeltünk. Ne vegyük zokon, ha Isten pedagógusként viselkedik velünk, mert Ő a legtökéletesebb pedagógus. Az életünk egészét látja, mi pedig annak csak egy pillanatnyi kis szeletét. Érdemes növekednünk a bölcsességben is. Ez egy felismerés, hogy nagy felelősséggel tartozunk az életünkért, majd annak egyre erősödő felismerése, hogy miképpen tudjuk ezt a felelősségünket jól betölteni. A régi katekizmus első kérdése és az arra adott válasz nagyon fontos támpont. Mi végett vagyunk a világon? Avégett vagyunk a világon, hogy Istent megismerjük, megszeressük és a mennyországba jussunk. Ha már ez határozza meg a mindennapjainkat, akkor jól élünk. Helyesen látunk és célra tartunk.
Hiszem, hogy ebben a mulandó világban
az öröklét szunnyad,
mint magban a tavasz,
mint gyökérben a pompázó fa,
és abban azt adod meg nekünk, aminek hiánya
most a legnagyobb nyomorúságunk.
Az örök életben megadod a jónak jutalmát,
a bűnnek büntetését,
felderíted a titkokat, eloszlatod a sötétséget.
Hiszem a kiteljesülő,
mindig új,
mindig friss,
újságában és frissességében azonban
soha nem változó, véget nem érő
örök életet Benned: örök Atya, Fiú, Szentlélek. Ámen.
Újszászon 2024-ben 24 keresztelés, 1 esketés és 66 egyházi temetés volt.
Zagyvarékason 12 keresztelés és 13 egyházi temetés volt, esketés nem történt.
Szászberekben 1 keresztelés, 3 egyházi temetés volt, esketés nem történt.
Elsőáldozó és bérmálkozó nem volt az elmúlt évben. Eddigi papi életemben mindig a szülők vagy a hitoktatók kezdeményezése alapján biztosítottam a felkészülést, hogy a gyermekek és a fiatalok e szentségekhez méltó lelkülettel közelítsenek. Idén a szülők ezt nem kérték tőlem, a gyerekek pedig elhárították, ha én vetettem fel. Az idei évben a feladatunk a gyermekek hitben való nevelése iránt nagyobb felelősséget éreznünk, és a templomainkban a megújuló szentségimádási szokással értelmet adni az örökmécsnek. Mindez aktuálisan kapcsolódhat a Szentév programjához, hogy a remény zarándokai legyünk.
Az új év kezdetén
Január 1-je Mária Isten Anya ünnepe. Miért kezdjük Mária ünneppel az új évet? Ez csak akkor kérdés, ha a Máriatiszteletünk nem látja a helyes célt. Igen korai felismerés volt a keresztények számára a Per Mariam ad Jesum mondat nagyszerű igazsága: Mária által Jézushoz. Ha a magunk feje után megyünk Jézushoz, ha csak a saját pszichológiai korlátaink között mozgunk, akkor bizonyára nem Jézust találjuk meg, hanem a saját rögeszméinket, előítéleteinket, önigazoló szisztémáinkat. S ekkor a keresztények éppúgy marakodnak és ellenségeskednek egymással, mint a világ fiai. Hány és hány keresztény él úgy, mint Jézus ellensége! A nagy szentek mind Máriatisztelők voltak. Mária által Jézushoz, vallották, és nem is tévesztették el az utat. Az év első napja Mária Isten Anyja ünnepe. Ha jól akarunk elindulni, akkor Máriához társulva kell azt tennünk. Ha férfiak vagyunk akkor azért, ha nők, akkor még inkább. Az ő lelkületére figyelve, az ő vezetésére bízva magunkat. Valószínűleg az anya határozza meg leginkább egy ember életét. Már az anyaméhben alakítja sorsunkat. Ő a legkorábbi kezdet, Isten után.
|
