OLVASMÁNY: Ter 14,18-20: Melkizedekkel kapcsolatosan három dolgot állít a Biblia. Először is azt, hogy pogány léte ellenére Isten papja volt. Tehet a papság nem a zsidósághoz köthető sajátosság, hanem egyetemes jelenség a teremtett világban. Másodszor azt látjuk, hogy Melkizedek kenyeret és bort hoz, amikor köszönti Ábrahámot. Tehát egyetemes szimbólumként jelenik meg a kenyér és a bor, amelyeket Jézus az utolsó vacsorán konszekrál. Harmadsorban, mivel Melkizedek papkirály volt, kiegészíti a papsághoz köthető alapvető ószövetségi fogalmakat. Így beszélhetünk a papság pásztori és megszentelői feladata mellett a kormányzatiról is. Bár Szent Péter valamennyi megkeresztelt hívőnek azt mondja, hogy a királyi papság méltóságát kapták meg, de ez azt jelenti, hogy a királyi papság alázatos részesei és nem gőgös tulajdonosai lettek. Ahhoz, hogy az Eucharisztia valóban a keresztény életünk fundamentuma legyen, pontosan kell látnunk a pap küldetését a keresztény nép körében. A valóban keresztény élet, amely a gyümölcsöző plébániai közösségben fejlődik, igényli a pap kormányzati, megszentelői és tanítói szolgálatát.
SZENTLECKE: 1Kor 11,23-26: A szentmisében az átváltoztatás szavait Szent Pál nyomán rögzítette az Egyház. Ő így adta át az utolsó vacsorán elhangzottakat minden általa alapított gyülekezetnek, ők pedig így ünnepelték az Eucharisztiát. Ez az Egyház egyik legfontosabb hitletéteménye, az Isten Szentháromságként való imádata mellett. A protestánsok azt vallják, hogy Jézus a szavai által van jelen, amelynek befogadásához nélkülözhetetlen a (szubjektív) hit. Mi azt valljuk, hogy Jézus jelenlétéhez szükséges az Egyház közvetítő tevékenysége. Jézus abban a keresztényben tud igazából jelen lenni, aki teljes (cselekvő) közösségben van az Egyházzal és nem csupán a hittételek értelmezésével bűvészkedik. Minden vallásban több az együttműködés a hívek között, mint abban a keresztény világban, ahol háttérbe szorul a cselekvés a mérhetetlen sok érdekérvényesítő, öndicsérő, egyéni törtetést mutató beszéd miatt.
EVANGÉLIUM: Lk 9,11-17: Mind a négy evangélista említi a csodálatos kenyérszaporítást. Tehát az ősegyház igehirdetésében ez fontos üzenetként volt jelen. A leírások szerint kétszer is megismétlődött ez a csoda. Gondolhatunk arra, hogy Jézus maga biztat bennünket arra, hogy kérjük Istentől a mindennapi kenyeret. Ám többről van itt szó. Olyan helyzet alakul ki, amikor az emberek nem tudnak a legalapvetőbb élelemhez hozzájutni. Amikor Jézus a csoda megtörténte után az élet kenyeréről beszél, jelzi, hogy nem a mindennapi biológiai vegetációnkat fenntartó mindennapi kenyerünk szűkössége jelenti a legfőbb gondunkat, hanem a lélek táplálék nélkülisége. Eszünkbe jut, amit Mártának mondott Jézus. Sok mindennel törődsz, de a legfőbbre nem figyelsz. Jézus a kenyérszaporítás eseményét keretnek használja egy nagyon fontos tanításhoz. Nekünk az élet kenyerére van leginkább szükségünk, és az élet kenyere nem más, mint maga Jézus. A mindennapi táplálék így vagy úgy előbb-utóbb előkerül, ha kellő figyelemmel vannak egymás iránt az emberek, de mit ér annak az életnek a fenntartása, amely elszakadt az örök élet érzetétől, elszakadt az Istentől. A legfontosabb szükséglete az embernek maga az Isten, aki kenyérként nyújtaná át magát nekünk. Az Úrnapján éppúgy magát az Egyházat ünnepeljük, mint pünkösdkor. A pünkösd az Egyház születésének a napja, az Úrnapja pedig az Eucharisztia ünnepe. Annak az Eucharisztiának az ünnepe, amely az Egyházat fenntartja és élteti, amely az Egyház legfőbb ajándéka. Az a keresztény élet, amely nem nő bele az Egyházba, olyan, mint a gyökeréről lemetszett növény. Egy rövid ideig még pompázik, aztán elszárad.
EGYHÁZKÖZSÉGEINK HÍREI
MISESZÁNDÉKOK
ÚJSZÁSZ. június 22. (szombat) 18.00: + Furcsa Kálmán (27. évf.), + szülők és cs.tagok; június 22. (vasárnap) 9.00: + Nagy László, élő és + cs.tagok; június 28. (szombat) 18.00: + Turza Ferenc Károly (3. évf.); június 29. (vasárnap) 9.00: (….);
ZAGYVARÉKAS: június 22. (vasárnap) 11.00: (….);
SZÁSZBEREK: június 22. (vasárnap) 18.00: (….)
1. Úrnapja van, a mi Urunk Jézus Krisztus eucharisztikus jelenlétének, szent Testének és Vérének ünnepe. „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet (aki hitvalló cselekedettel részesedik az én feltámadott és megdicsőült jelenlétemben) annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.” Ma adunk hálát a most befejeződött tanévért is. Jövő vasárnap, június 29-én Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepe lesz. Egyházunk kiemelte ünnepli a két főapostolt. Jövő vasárnap a Szentszék javára lesz országos gyűjtés templomainkban.
2. Számos országban Úrnapján körmenetet tartanak. Magyarországon szokássá vált négy kültéri oltár (vagy lombsátrak) építése és virágszőnyeg kialakítása. Történelmi leírás szerint 1501-ben a budai körmeneten II. Ulászló király is részt vett. Az ünnepet egyébként a 13. században (1264-ben) IV. Orbán pápa a bolsenai eucharisztikus csodát követően alapította. Ő az ünnepet a pünkösd oktávája utáni csütörtökre helyezte.
3. Köszönet azoknak, akik az úrnapi sátrakat elkészítették. Két főünnep lesz a héten. Hétfőn Keresztelő Szent János születésének vigíliája, pénteken Jézus Szent Szíve főünnep.
Az Úrnapja az egyik leginkább katolikus ünnep. Hitvallásunk és hitbéli megnyilvánulásunk fontos része. Valljuk, hogy a szentmisében konszekrált szentostya színében Jézus valóságosan jelen van számunkra. A körmenet azt jelzi, hogy nem csupán egy-egy ember részesedik a jelenlétéből, hanem az egész teremtett világ. Igaz, olyan mértékben, ahogy Őt a mi hitünk megjeleníti. A szentáldozás mindig – egy hitvallást követően – bensőséges együttlét kezdetét jelenti a feltámadt és megdicsőült Úr Jézussal. Ahol az Úrnapi körmenet mindössze egy hagyományhoz való csökönyös ragaszkodás, ott sérülhet a jézusi szeretet-parancs és előfordulhat, hogy csak maga Jézus nincsen jelen. Az ökumenikus törekvéseknek köszönhetően az elmúlt hatvan évben a felekezeti együttélés számos településen jelentős mértékben javult. Főleg ott, ahol sok a vegyesházasság és jelent még valamit a keresztség. Van ökumenikus házasságkötési forma, a vegyes házasságban élők felváltva látogathatják egymás istentiszteleti alkalmait, januárban ökumenikus imahetet tartanak. A katolikus azonban ezzel ne relativizálja az eucharisztia ünneplését, a szentmisét. Az megmarad számára továbbra is a hitvallásának és katolikus létének sarkalatos része. Úrvacsorához nem járulhat, mivel merőben mást vallanak a protestánsok az Eucharisztiáról, mint a katolikusok. Katolikus hívő úrvacsorához járulása még mindig hittagadásnak számít. A prozelitizmus is kerülendő. A prozelitizmus egyik formája, amikor egy lelkész vagy katolikus pap saját gyülekezete létszámának növelése érdekében a teológiai felvilágosítást elmulasztva, más felekezetűeket befolyása alá von. Meg kell jegyezni, hogy a protestánsok sokkal megfontoltabban váltanak felekezetet, mint a katolikusok. Igaz, mi a katolikus Egyházba való átvételt minden esetben hitbelileg és jogilag kitisztázzuk és tudatossá tesszük.
Sánta János: Az Oltáriszentség és az Eucharisztia egyazon titokra utal. Az Oltáriszentség a statikus, az Eucharisztia a dinamikus megközelítés.
|
