OLVASMÁNY: Kiv 17,8-13: Az ószövetségi történet világosan szól arról, hogy az élet pozitív kibontakoztatásához, a rossz legyőzéséhez elengedhetetlen az ima. Mózes nem egyedül imádkozik. Rászorul bátya, Áron segítségére és egy ismeretlen is támogatja az ég felé kitárt karját. (A pápák, a püspökök és a papok gyakran mondják, hogy szükségük van a hívek imáira.) Az ima társas feladat, amint lehetséges, társat kell találni hozzá. A magányos imádkozó vélhetően inkább önmagára gondol ima közben, mint másokra. (Miatyánkot mondunk, nem énatyámat.) A szentmisének különleges értéket ad, hogy ott van egy közös ügyünk.
SZENTLECKE: 2Tim 3,14-4,2: Az imádság és a Szentírás a keresztény vallási élet fundamentumai közé tartozik. Szent Pál, amikor ezt a késői levelet írja, már több Istentől sugalmazott írást említ. Ezek mind alkalmasok arra, hogy befogadjuk Isten üzenetét és az formáljon bennünket. Ez Szent Pál utolsó levele. 66-ban vagy 67-ben írta. (Vannak, akik azt állítják, hogy ezt a levelet már Szent Pál és Timóteus halála után írta valamelyik tanítvány, hogy Szent Pál tekintélyével és szavaival tanítsa a mindenkori püspököt. Ha így van, az is rendben van.) Szent Pál tudja, hogy hamarosan kivégzik. Ebben a helyzetében leírja a történelmi végidő jeleit, ugyanakkor felhívja Timóteus figyelmét arra, hogy az üldöztetések közepette még nagyobb erővel kell hirdetni az Evangéliumot. Egyrészt ez a jó emberek számára komoly támogatás, másrészt a próbatételek közepette kimondott igazság hangja rendkívüli módon felerősödik. Szent Pál saját példáján keresztül jelzi, hogy az Istenre hangolt, értékes emberi élet a halál közeledtével nem a pánik és az aggodalom érzéseivel küszködik, hanem az öröm és a béke jeleit mutatja. Nem vesztesként, hanem győztesként fejezi be földi életét.
EVANGÉLIUM: Lk 18,1-6: Korábban Lukács Evangéliumában a Miatyánk ima megtanítása és az alkalmatlankodó barátról szóló példabeszéd után Jézus azt is mondta tanítványainak, hogy kérjetek és kaptok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Az igazságtalan bíróról szóló példabeszédben pedig azt közli, hogy még az a bíró is, aki Istentől nem félt, embertől nem tartott, egy kellemetlenkedő öregasszony erőszakosságának engedve, teljesítette a kérését. Azt is közli a Szentírás, hogy van olyan anya, aki megfeledkezik gyermekéről, de Istennél ez nem történhet meg. Isten szeretete kiárad minden emberre, hűségét semmi sem korlátozhatja. Miért van akkor az, hogy sokan azt érzik, bármennyire kérték is az Istent, nem teljesítette a kérésüket. Néhány dolgot tisztázni érdemes. Valóban az Istent kértük, azt, aki a mennyben van, és akinek a nevét megszenteljük? Kértünk vagy diktáltunk? Mi célból kértünk? És hogyan kérünk? Isten nem árul olyan kötőanyagot, amelytől majd összedől a ház. Ő sokkal előrébb lát, mint mi, és a teljességet látja. Az Egyház lényegének a megértése sokat segítene abban, hogy az élet teljesebb összefüggésébe helyezzük magunkat. A Hiszekegyben megvalósul egy fokozatosság. Az Atyában mindenki hisz, igaz, talán világszellemnek, őserőnek mondja. Jézust elfogadni már nehezebb. Sokan értelemmel megteszik, de a Szentlelket nem engedik be az életükbe. Vannak, akik karizmatikus önszeretetben élnek és mindig a Szentlélekre hivatkoznak, de a Szentlélek legnagyobb ajándékát, az Egyházat nem élik meg és nem gondozzák. Holott ebből a teljesebb látószögből ismernénk fel, hogy mi az, amit kérnünk érdemes. Van, aki csak magára gondol és ellenfele lesz a többi ember. Van, aki csak a saját családját szereti és ellenségévé válik a többi család. Van, aki élete értelmének tartja a gyermekeit, unokáit, de nem neveli őket Istenre hangolt emberré. A beszűkült látásmódból vagy önzésből fakadó kérés elszáll a levegőbe, de nem jut el az Istenig. A Miatyánk azt jelzi, hogy kérés nélkül elsorvad a hitünk. A kérés a hit jele, az Isten iránti bizalom jele. A jó kérés arról tanúskodik, hogy együtt akarok működni sorsom alakításában az istennel. Azonban nem mindegy, hogyan kérünk.
Egyházközségeink hírei
MISESZÁNDÉKOK
ÚJSZÁSZ: október 18. (szombat) 17.00: Vágó Béla (1. évf.), a Vágó és Újvári cs. + tagjai; október 19. (vasárnap) 9.00: + Alapi Imre (1. évf.); október 25. (szombat) 17.00: első világháborús hősökért; október 26. (vasárnap) 9.00: Faragó, Földi és Tánczos cs. + tagjai;
ZAGYVARÉKAS: október 19. (vasárnap) 10.30: (….);
SZÁSZBEREK: OKTÓBER 19. (VASÁRNAP) 17.00: (….)
1. Az évközi 29. vasárnapot ünnepeljük. Ma missziós vasárnap van. Templomainkban országos gyűjtést tartunk a missziók javára. A missziós tevékenység minden keresztény feladata, hiszen kötelességünk jót tenni másokkal, segíteni embertársainkat. Aki nem misszionál, bizonytalan abban, amit képvisel. (Csak súlyos üldöztetések idején indokolt az óvatosság.) A misszionálás során a saját hitünk is erősödik
2. Alpha Kurzus előkészítő találkozás lesz ma délután a plébánián ½ 3-tól ½ 5-ig. Jöjjünk és hívjunk ismerősöket. Most is lesz egy megbeszélendő téma. 1990-től nincsen vezetve a plébánia Historia domusa. Emlékeket idézünk fel ebből az időszakból, hogy pár oldalban hiteles összefoglalás tudjunk írni a nem publikált korról, amely voltaképpen az Egyház szabad működésének volt az ideje, amely éppen most vált át összehangolt és rejtett egyházüldözéssé. A következő évben szeretnék egy Alpha Kurzus sorozatot végig vinni. Ennek célja egyrészt, hogy elmélyült, komoly beszélgetést folytassunk az ember hitbéli és vallásos igényeiről, másrészt, hogy lehetőséget adjunk az Egyházzal való első vagy újbóli találkozásra.
3. Két hét múlva, november 2-án vasárnap Halottak napja lesz. Mindhárom templomunkban a hívek elhunyt hozzátartozóiért mutatjuk be a (gyász)misét. Előtte, szombaton, november 1-jén Mindenszentek főünnepe lesz, vasárnapi miserenddel. A szokásos sírszenteléseket a következő rend szerint végzem. Szászberekben november 1-jén 16 órától (ha előzetes kérés érkezik); Újszászon november 2-án 15 órától 15.45-ig; Zagyvarékason november 2-án 16 órától 16.45-ig.
Jézus misszióba küldi tanítványait és a saját erejének egy részével ruházza fel őket. Megtapasztalják, hogy azokat a rendkívüli dolgokat tudják végrehajtani, amelyeket Jézusnál láttak és megcsodáltak. Ő azzal az erővel küldi tanítványait, amellyel maga is rendelkezik. Ki milyen mértékben hisz Jézusban, úgy tudja őt megjeleníteni, úgy tudja őt átadni szeretteinek, embertársainak. Azt szokták mondani, hogy a cserkész mindig cserkész marad, bárhová veti őt a sors, ott megéli a cserkészfogadalmakat. A keresztény bárhol is éljen, ott Jézusról kell tanúságot tennie. Még akkor is, ha egy súlyos üldöztetés közepette nem beszélhet nyíltan róla és nem mondhatja ki a nevét. A keresztény ember mindenféleképpen jel ebben a világban. Egy alkalommal hosszabb utazásom során beszélgetésbe elegyedtem a vonatban mellettem ülővel. Nem akartam elmondani, hogy pap vagyok. Úgy gondoltam, hogy akkor mesterkéltté válik majd a beszélgetésünk. Egy idő után látszott, hogy a beszélgető társam valamin elgondolkodott. Majd feltette a kérdést. Mondja, nem pap maga? Rábólintottam, de megkérdeztem, miből következtetett? Így csak a papok beszélnek, válaszolta. Nem elzárkózott, hanem ettől kezdve egy igen tartalmas beszélgetés kezdődött közöttünk, amelyet már-már gyónásnak éreztem az ő részéről.
|
