OLVASMÁNY: 2Sám 5,1-3: Izrael első királya, Saul nem teljesítette be a hozzá fűzött reményeket. Őt a nép kikövetelte és nem elfogadta Istentől. Dávidot már maga Isten adta a népnek. Ő Jézus ősatya, a választott nép legnagyobb királya. A fáraók, a császárok és a királyok igen sokat adtak arra, hogy írnokok és megfizetett hivatalnokok hirdessék dicsőségüket, akár isteni eredetük kitalált meséjét is. Aztán az utódjuk a földbe döngölte őket, mert ő akart a mindenkori legnagyobb lenni. Dávid esendőségét, kendőzetlenül leírja a Biblia. Mindannyiunk okulására. Meg aztán azt is világossá teszi a szent szöveg, hogy nem ő a legnagyobb, sőt porszem csupán az eljövendő Messiáshoz képest. Hasonló felismerésre jut Keresztelő Szent János is: Nekem kisebbednem kell, neki pedig nagyobbodnia a nép szemében. A történelemben az utókor elismerését azok a királyok érdemelték ki, akik nem istent játszottak, hanem Istent maguk felett lévőnek ismerték el.
SZENTLECKE: Kol 1,12-20: Szent Péter a megkeresztelteknek, tehát azoknak, akik a keresztségben Krisztus mellett elköteleződnek mondja, hogy királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép tagjai vagytok. Szent Pál is következetesen szentnek mondja azokat, akik a keresztségben elnyerték a Krisztus által ajándékozott új életet. A keresztség állítja helyre bennünk az emberlét teremtésben kapott értékét és helyes irányát. Szent Pál a görög filozófiát felülmúló módon határozza meg, hogy ki az ember és milyen cél felé haladva képes egyre igazabbá válni. Jézus minden ember ősmintája, a teremtés elsőszülöttje azáltal, hogy mielőtt az Atya megteremtette volna az embert, már látta és szerette Jézust. Jézus az abszolút garancia a történelemben, hogy az embert a teremtő Isten végtelen módon szereti. Nem arra teremtette, hogy bukdácsoljon a földi lét keretei között, hanem arra, hogy az ő közreműködésével hozza létre a teremtés végső célját, a mennyországot. Ha az emberi élet célját akarjuk meghatározni, akkor kevés az, hogy továbbadjuk az életet, de mi magunk vajmi keveset tudunk az emberi élet vegetáción túli küldetéséről. Az ember feladata, hogy Jézushoz kapcsolódva a mennyország építője legyen.
EVANGÉLIUM: Lk 23,35-45: Pilátus egy táblát tétetett Jézus feje fölé a keresztre: a zsidók királya. Pilátus mélyen megvetette, lenézte a zsidókat. Ez a döntése lehetett akár egy cinikus megjegyzés is: nektek ilyen királyotok van. A megelőző események azonban azt mutatják, hogy sokkal többről van szó. Pilátus ráérzett a nagypéntek különlegességére. Jézus kapcsán töprengeni kezd. Mi az igazság? S íme, ennyi lenne az ember, halálba taszított ismeretlen? Jézus elbizonytalanította a zsidókat egyébként megvető római helytartót, akinek a szemében csak a római polgár ért valamit. Lehet, hogy más értékmérője is van egy embernek? Nem csupán Jézus szavai, de a helyzeten túlemelkedő nemes viselkedése is gondolkodóba ejtette a római előkelőséget. Valami rangon túli előkelőséggel találkozott. Vajon ki tudják váltani a keresztények ezt az érzést a hitetlenek között járva-kelve? Meg tudják mutatni, hogy egy másik világ küldetésében járnak? Vagy belefulladnak az evilágiság semmit mondó komédiáiba? De nem csak Pilátus élte meg különlegesnek ezt a napot, hanem az egyik gonosztevő is, akit Jézussal együtt feszítettek keresztre. Ő már visszafordíthatatlanul elrontotta az életét. Aztán rátekintett Jézusra és felismerte benne az ő élete megváltóját is. Mondhatni, hogy az utolsó pillanatban. Van utolsó pillanat, amely romba dönti sok millió szurkoló reményét, de mi ez ahhoz az utolsó pillanathoz képest, amelyet a jobb lator élt át. Adja Isten, hogy mindannyian ezzel ez érzéssel tudjunk meghalni. Pilátus udvarában ott van a világ ura és királya, elhagyatottan, rágalmakkal szidva, kinevetve. És éppen megmenti a világot. Az esemény állásfoglalásra késztet bennünket.
Egyházközségeink hírei
MISESZÁNDÉKOK
ÚJSZÁSZ: november 22. (szombat) 17.00: Kanalas Csaba (1. évf.); november 23. (vasárnap) 9.00: + szülők, nagyszülők és cs.tagok; november 30. (vasárnap) 9.00: + Varga Józsefné (21. évf.);
ZAGYVARÉKAS: november 23. (vasárnap) 10.30: + Kiss Ferencné; november 30. (vasárnap) 10.30: + Fox József, + Schelmaizer István, + Mühlbauer Jolán;
SZÁSZBEREK: november 23: (vasárnap) 17.00: (….)
1. Az utolsó évközi vasárnapon Krisztus Király főünnepe van egyházunkban. Jövő vasárnap már kezdődik az advent. Az advent során eddig a szászbereki roráté mise időpontja rögzült: szerdánként 6 órakor. Itt ezt többen kérték. Amennyiben Újszászon és Zagyvarékason is lesz rá igény, akkor Újszászon hétfőn reggel 6 órakor, Zagyvarékason pénteken reggel 6 órakor lesz roráté mise.
2. Advent során élő virággal nem díszítjük a főoltárokat, legfeljebb örökzöldeket helyezhetünk rájuk. Gondoljunk már az advent elején a karácsonyi szentgyónás elvégzésére, hiszen az advent bűnbánati idő is. A Historia domus szerint a hatvanas években Újszászon hét csoportban, tehát hétszer kilenc, azaz hatvanhárom család kapcsolódott be a Szent Család-járásba.
3. Kisebb mennyiségben a karácsonyi segélycsomagokhoz tartós élelmiszert köszönettel elfogadunk. A plébániára 3-4 család szokott jönni segélyért.
4. Jövő évi naptár, kalendárium és karácsonyi üdvözlőlap a sekrestyében megvehető
5. Minden ünnepkörben használható szép oltárterítőkkel gazdagodott a templomunk. Hálás köszönet az adományozóknak: Petrik Ferenc és családja, Hajdú Gyula vállalkozó.
Amikor a forradalmak következtében sorra dőlnek meg a keresztény világban a királyságok, XIII. Leó pápa bevezeti az Egyházba a Krisztus a Mindenség Királya ünnepet. Ez nem a királyság iránti nosztalgia, hanem egy folyamat kezdetét érzékeli a pápa. A tekintély, a nevelés, a morál összeomlása kezdődik. Sorra születnek azok az utópiák, amelyek azt hirdetik, hogy az ember képes egy boldog, békés világot megteremteni, ha Istent elveti. Miközben az ember azt gondolja, hogy saját kezébe vette a maga sorsát, olyan manipuláció áldozatává válik, hogy nincs az az elnyomó, gonosz király, aki jobban ártalmára lenne, mint az az új helyzet. XIII. Leó pápa csak azért használta a király kifejezést, mert Jézus maga jelentette ki: Az én országom nem e világból való. Ez a világ mindent megtesz, hogy kivesse magából Jézust, s eközben egyre szánalmasabbá válik. A kommunisták úgy gondolták, és nyíltan meg is hirdették, nincsen szükségünk mennyországra, mert azt itt a földön az ember meg tudja teremteni, csak hátat kell fordítani Istennek és minden eddig minket megtartó természeti és erkölcsi törvénynek. Uccu neki válások, abortusz, pornográfia, selejt zene, trágár szórakozások, se istent, se embert nem tisztelő hőzöngő életvitel, a köz szolgálatának kigúnyolása stb. S ehhez kapcsolódva az önáltatásnak és a hazugságnak olyan „mesteri” szintje, a mi mögött felsejlik a sátán. Az embernek kell iránytű és kell cél. A földön nem jöhet létre a mennyei béke és igazság. Viszont, ha követjük Krisztus Királyt, aki mennyei országába hív bennünket, sokkal messzebbre jutunk már itt a földön is a béke, a jóság, az igazság és a szeretet megtapasztalásában, mint azok, akik mindezt Krisztus nélkül keresik.
Maximus hitvalló (VI. sz.): Istent nem lehet beszorítani a mennyiségtan keretei közé. Amikor azt mondjuk róla, hogy „egy”, az nem a számsor kezdete, hanem az abszolút teljeség. Kb. 500 magyar szó van, melynek egy a gyöke: egység, egyetemesség, egyesítés stb. |
