Szilveszter napján délelőtt egy rádióműsorban a gyermekeket kérdezték afelől, hogy mi volt nekik jó emlék és mi volt kellemetlen az elmúlt évben. Feltűnő volt, hogy a legfejlettebb morális érzékkel az óvodások rendelkeztek. Rossz volt, hogy többször veszekedtem a kistestvéremmel, s ez nem jó érzés. Az iskolások azonnal az osztályról kezdtek beszélni és arról, hogy miképpen érzik ott magukat. A gyerekek hibátlanul bemutatták a pedagógiából ismert szakaszokat: az érzelmi élet formálódása után a szocializáció jön. Nekünk keresztényeknek vissza kell mennünk ezekhez a gyermekkori képességeinkhez, hogy az érzelmi életünk mikéntjéről, valamint a szocializációs képességeink állapotáról tudjunk jól számot adni önmagunknak, amikor a számadás ideje van. Milyen szintem mozgott a hitéletem és miképpen voltam az Egyház élő tagja. A nyugati kereszténység zuhanórepülésben lévő süllyedése nem külső hatások eredménye, hanem egy küldetés nélküli keresztény gyakorlat következménye. Amikor a többség azt kérdezi: Mi jó származik nekem abból, ha vallásos vagyok, s nem azt, hogy mi jó származik a családomnak, unokáimnak, nemzetemnek abból, ha példamutató módon vallásos vagyok? Amikor valaki csak saját magáért akar vallásos lenni és nem mások iránt érzett felelősségből, akkor nagyon eltévelyedtünk. Minden pápa, minden szent, minden lelkipásztor Egyházról beszél, mint kollektív feladatról. A keresztények többsége Nyugaton pedig a saját különbejáratú vallási igényéről. Nincs megújító erő abban, ha szolgáltatásképpen még jelen vannak a szentmisék, sőt oda korlátozódik a hitélet, de elmaradt a szentségi élet és a hitnevelés közösségi felelősségtudata. Plébániai közösségben álságos minden év végi hálaadás, ha nem vetünk számot a plébániai közösségünk missziós erejével, elsősorban a saját magunk szerepével. Ha süllyedtünk és gyengültünk, akkor józanodnunk kell, ha emelkedtünk, akkor adjunk hálát Istennek. Azonban a keresztény élet sajátossága miatt nem biztos, hogy emelkedés az, ami annak látszik, és nem süllyedés az, ami annak mutatja magát. Sokszor a roskatag viskót le kell bontani ahhoz, hogy felépítsünk egy odavalóbbat és jobbat. Sokszor a gőg sikerekkel tetszeleg, pedig csak az alázat alapozza a sikert. Egy kesergő világban élünk. S ez a felelőtlen, önző jóléttel egyenes arányban növekszik. Az elégedetlenség legfőbb oka a bűn, amelyet nem ismerünk fel magunkban. Pedig a csodálatos gyógyító orvos csak arra vár, hogy megszólítsuk őt. Talán tehetetlennek érezzük magunkat, amikor azt látjuk, hogy jövőnket milyen ostoba, gőgös és bűnös hatalmasságok szervezik. Pedig a jövőnk teljesen a mi kezünkben van. Bízzatok bennem, mondja Jézus, én legyőztem a világot. (S itt használjuk a folyamatos jelent.) A nagy kérdés az, hogy mennyire bízunk meg Jézusban és mennyire bízzuk rá az életünket. Nekünk nem az a dolgunk, hogy kiszolgáltassuk magunkat a világ hatalmasainak és elemezzük nem túl nívós mondataikat, hanem bízzuk magunkat egyre jobban Jézusra. Ahogy a keresztény köszöntés mondja: BUÉK! (Bízd magad újra Krisztusra.)
1. Köszönet mindazoknak, akik a karácsony méltó megünnepléséhez munkájukkal, adományaikkal hozzájárultak. Köszönet a pénz-, fenyőfa-, virágadományokért, a jótékonysági csomagokért.
2. Köszönet egész évi munkájukért: Szalai Edit, Dora József és Lajkó Viktória sekrestyéseknek és segítőiknek, Lovas Erzsébet adminisztrátornak, Katona Attila és Major Ádám kántoroknak, az énekeseknek, a ministránsoknak, a templom körüli munkák önkéntes végzőinek, elsősorban Bakó Józsefné Mártának. Kiemelt köszönet azoknak, akik környezetükben szavaikkal és példájukkal missziós munkát végeztek.
3. Nagyon örülnék neki és szükséges is lenne, hogy az anyukák és a fiatalabb korú nagymamák közül tudnának néhányan időt szakítani arra, hogy bekapcsolódjanak a templomi énekkari szolgálatba.
Szentcsalád vasárnapján jubileumi áldásban részesültek Újszászon: Herczeg János és Deák Mária Irén (60. évf.), Tánczos Mihály és Faragó Irén Sarolta (60. évf.), Szászberekben: Kohári Zoltán és Vámos Renáta (15. évf.), Molnár László és Gara Petra (10. évf.). A mi szeretetünk és imánk is kísérje őket, legyen nagyon szép és boldog az életük már itt a földön.
A 2025. év statisztikája
Újszász: keresztelés: 23; esketés: 1; temetés 70
Zagyvarékas: keresztelés 13; esketés: 1; temetés: 15
Szászberek: keresztelés: 5; esketés: 0; temetés: 4
Idén is Újszászon volt nagyobb beruházás: a templom külső kamerarendszerének kiépítése, valamint a temetőben egy új kapu megnyitása.
Köszönet azoknak, akik az önkéntes egyházi hozzájárulásuk idei befizetésével is támogatták a közösség működését. Újszászon 112 személy (367.500 Ft), Zagyvarékason 42 személy (109.000 Ft) fizetett 2025-ben önkéntes egyházi hozzájárulást.
Amit mindenki rosszul tud Jézusról. Immáron harmadik éve változtatás nélkül jön karácsonyi időben ez a publikáció a szabadkőműves működtetésű elektromos médiafelületeken. Három év alatt sem szégyellte el magát a „szerző”. Egyébként minden évben jön karácsony előtt a szabadkőműves platformokon valami karácsonyt és Jézust rágalmazó szöveg, amely el is végzi a maga feladatát a karácsonyt ünnepelni képtelen emberek körében. Mindenki rosszul tudja – kivéve őt. Rosszul tudja Szent Pál, valamennyi evangélista, Szent Ágoston és valamennyi pápa. Azt írja az észlény, hogy Jézus nem Betlehemben született, mert Názáretinek nevezték őt a kortársak. Nem akkor született, mint ahogy azt a naptárunk közli. Mária nem volt szűz. Jézusnak több testvére is volt Máriától. Az ilyen korabeli észlények miatt vált szükségessé, hogy az apostoli egyház megalkossa az írott hitvallást. Az első zsinatok pedig rögzítették, hogy megváltás történt Jézus által, mivel ő valóságos Isten és valóságos ember volt. Ha Jézusnak édestestvérei lettek volna, akkor ők mind az áteredő bűn nélkül léptek volna a világba. S akkor ki a Megváltó? Ha pedig Jézus nem az áteredő bűn nélküli Máriától, egyszerű emberként születik, akkor nincs megváltás. Erre az észlénynek és követőinek nincs is szüksége. Meg tudja ő váltani saját magát. Például az értelem helyes működésétől. |
