OLVASMÁNY: Iz 8,23-9,3: Izajás Istennek egy nagyon fontos tulajdonságára mutat rá. Felemeli azt, aki/ami jelentéktelenné vált, rehabilitálja az elítéltet, a megalázottnak méltóságot ad. Zabulon és Naftali földje, vagyis a tízből ez a két törzs volt az, amely a legtöbb kritikát kapta a lanyha vallási élete miatt a prófétáktól. Az asszírok el is pusztították ezt a földet, s idővel különféle pogány népek telepedtek le itt. Izajás arról jövendöl, hogy bármennyire elítélhető is volt e vidék múltja, Isten nem vetette el végleg e népet, sőt nagy dicsőségben lesz részük. S valóban, Jézus mintegy elsőként látogatta meg őket, itt kezdett tanítani és gyógyítani, itt szólította meg az első tanítványait. Istennek ezt a különleges figyelmét a saját életünkben is megtapasztalhatjuk. Nem áll bosszút a hűtlenségünk miatt, hanem újból és újból felkínálja szeretetét, magához édesgetni akar minket. Nekünk is ügyelni kell arra, hogy ne írjunk le végleg valakit, ne ítéljünk el súlyosan egy személyt, családot vagy népet, mert ők Isten gyógyító szeretetét elfogadva akár elénk is kerülhetnek.
SZENTLECKE: 1Kor 1,10-17: A fiatal korintusi gyülekezetben hamarosan két komoly problémával kell megküzdenie Szent Pálnak. Az egyik a szekták feltűnése, a másik a pártokra szakadás. A szekták egyrészt a neofita türelmetlenségre játszanak rá, másrészt azt ígérik, hogy titkos tudás beavatottjává teszik a hozzájuk csatlakozókat. A pártoskodás ősi gyarlósága az embernek. Amikor a vallási életben nem lát el valaki Istenig, ezért túlzottan emberekre támaszkodik, és keresi a számára leginkább kedvező helyzetet, akkor könnyen hamis próféták befolyása alá kerülhet. Általában a vallásellenesség az Egyházat támadja, Jézusról nem is akar tudomást venni. Jézus igazsága nem támadható meg, viszont azok, akik csupán hivatkoznak rá, nagyon sok okot adhatnak a vallástalanoknak az Egyháztól való távolmaradásra. Szent Pál miután felhívja a magukat ajánlgató tévtanítók és pártütők okozta veszélyre a figyelmet, fontos kulcsot ad az igazságra törekvőknek: Nem akarok senki másról hallani köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről. Ha korábban nem, akkor legalább minden viszály és harag után kérdezzem meg magamtól, figyelembe vettem Jézust, vagy csak nyomtam a csöngőt, mint a süket, mondtam, amit a sérült lelkem diktált. A Jézus segítségével építkező embernek naponta többször is beszélgetnie kell vele, aki az út, az igazság és az élet.
EVANGÉLIUM: Mt 4,12-23: Az első apostolok meghívását némileg eltérő módon olvassuk a négy evangélistánál. Mindegyikük más-más mozzanatot emel ki. János szerényen elhallgatja, hogy ő volt a két első meghívott egyike. (Majd ugyanígy hallgatja el, hogy elsőként érkezett az üres sírhoz, ahol maga elé engedte Pétert.) Máté a saját meghívására emlékezik elsősorban, hiszen ez hatalmas élmény volt az életében. Aztán megnevezi az elsőkként meghívottakat: Péter, András, Jakab, János. Lukácsnál egy hosszabb imádság után választja ki a tizenkettőt Jézus. Az apostolok kiválasztása az ősegyház igehirdetésének igen jelentős eleme volt. Egyrészt jelezte Jézus, hogy közvetítőkön keresztül gyógyítja az életet és állítja helyre az emberben az embert, másrészt megkerülhetetlen tekintélyt ad az apostoloknak. Aki őket megkerülve közelít Jézushoz, nem találja meg teljesen őt. Hasonló szerepet szán Jézus a családban a szülőknek. Egyetlen szülő sem gondolhatja azt, hogy kivonhatja magát a hitátadás felelőssége alól, mert Jézus majd teszi a dolgát. A gyermekét hitetlenül nevelő szülő igen nagy terhet tesz gyermeke vállára. Tanító és gyógyító tevékenységét Jézus nem Jeruzsálemben kezdte, hanem ahogy Izajás megjövendölte, Kafarnaum és Betszaida vidékén, a pogányok Galileájában. Ezúttal is jelezve, hogy a szegények közé jött. Nem a hivatalosokkal, a gazdagokkal, a magas pozícióban lévőkkel akar szövetkezni, hanem a lenézettekkel és a kivetettekkel. Nem a hatalom hatalmával akart élni, hanem a szeretet hatalmával. A szegények közé jött. A szegény az, aki az életében igen fontos hiányt szenved. A szegény az, akitől megvonták azt, ami járna neki. Bizonyos értelemben a bibliai szegény a gyermek.
EGYHÁZKÖZSÉGEINK HÍREI
SZENTMISESZÁNDÉKOK
ÚJSZÁSZ: január 24. (szombat) 17.00: + Balogh Róbert; január 25. (vasárnap) 9.00: (….); február 1. (vasárnap) 9.00: + Szarvák Zoltánné szül: Németh Ildikó (3. évf.); + Németh Mihály (3. évf.);
ZAGYVARÉKAS: január 25. (vasárnap) 10.30: + Nagy Zoltán (3. évf.);
SZÁSZBEREK: január 25. (vasárnap) 17.00 (….); február 1. (vasárnap) 17.00: + Bene László (4. évf.) /születésének 80. évfordulója/, Bene és Vasas cs. élő és + tagjai
1. Az évközi 3. vasárnapot ünnepeljük. Ma van az Isten Igéjének vasárnapja. Ahogy már megszoktuk, mintegy tíz éve nem az év végén, hanem az év elején van a Szentírás vasárnapja. Ma fejeződik be az ökumenikus imahét.
2. Jövő vasárnap a szentmisék végén gyertyaszentelést végzünk, és imádkozunk papi és szerzetesi hívatásokért. Hozhatunk magunkkal gyertyákat, s azokat megszenteljük, főleg, ha nincsen már meg a keresztelési gyertyánk. Február 2-én, hétfőn ugyanis nem lesz egyik templomunkban sem szentmise.
3. Jövő vasárnap a hagyomány szerint már nincsen karácsonyi díszítés a templomokban. Várjuk a segítséget a hét során a fenyők kiszállításához, a betlehem leszereléséhez.
4. Jövő vasárnap Szászberekben lesz elsővasárnapi szentségimádás. Az a tapasztalat, hogy ahol szentségimádó lelkület van, ott megszűnik a viszály és a kusza katolikus lelkület, megjelennek a szentmisén a gyermekek és a ministránsok is.
5. Február 9-én, hétfőn 18 órakor lesz az újszászi plébánián a rendes évi költségvetési és zárszámadási közgyűlés. Személyesen is megszólítjuk azokat, akiknek szívügyük volt évközben a katolikus élet gondozása, és együttműködtek a lelkipásztorukkal.
Gyertyaszentelő Boldogasszony. 40 nappal vagyunk Jézus születése után. Az ószövetségi törvény szerint ekkor kellett a fiúgyermeket bemutatni a templomban és az édesanya felett elvégezték a tisztulási szertartás, mely után ismét jelen lehetett a családon kívüli közösségekben. Az ünnep mai elnevezése: Urunk bemutatása. Nevezték tisztulási ünnepnek, találkozásnak és fényünnepnek is. (Ez volt a harmadik fényünnep, karácsony és Vízkereszt mellett.) A gyertyaszentelés és gyertyás körmenet korán kapcsolódott a mai ünnephez. Simeon énekében van: látták szemeim a világosságot, amely minden népnek adatott. Egyébként ez az ünnep is megkeresztelt egy pogány ünnepet. A római mitológia szerint az alvilág istene elrabolta Ceres lányát, akit anyja fáklyával járkálva keresett. A római anyák is ezen a napon fáklyákkal a kezükben járták a várost és keresték valóságosan vagy jelképesen elveszett lányaikat. A pogányság az elvesztést jelenítette meg, a kereszténység pedig azt, hogy Isten megtalálta az őrá várakozó emberiséget, melynek jelképes képviselői Simeon és Anna prófétaasszony voltak.
János, nápolyi püspök: A megvilágosult ember nem téblábol, nem imbolyog kétfelé, nem álldogál tétlenül, s ha megindult, nem tér le a helyes útról. Minden nehézséget elvisel az az ember, aki már látja a vágyott célt. Ez vonzza őt és nem hátrál meg, ha kisebb-nagyobb nehézségek állját útját. A földi dolgok miatt már nem aggódik, állhatatos marad, alázatosságából merít erőt.
Mariay László: A bűn átrendezi az ember gondolkodásmódját, s az már nem az igazságot keresi többé, hanem a bűnt magyarázza: fehérnek mondja a feketét, világosságnak a sötét éjt.
|
