Nagycsütörtök
Délelőtt olajszentelési mise van a székesegyházakban, és a papság, az Egyház és a papság alapításának napján megerősíti fogadalmait. A plébániatemplomokban este az utolsó vacsora emlékmiséjére gyűlnek össze a katolikus hívek. Felmerülhet a kérdés, hogy Jézus miért a feltámadása előtt alapította az Eucharisztiát? Ezt miért a történelmi Jézus tette meg és miért nem a megdicsőült Krisztus? Az Eucharisztiában vándorlásunk társa lett, énekeljük az eucharisztikus himnuszban. Az Eucharisztia a kezdet és a végcél egyaránt. Nem valami világ fölé emelkedő spirituális elit kiváltsága (éppen ők veszítik el gyakran az Eucharisztiát), hanem a földi életünk támasza, vezetője, célja és az elinduláshoz kapott segítség. Az Eucharisztia alapítása a megváltás fontos része, amely a valóságos Isten és a valóságos ember műve, s amelyben együtt van jelen isteni és emberi. Az Eucharisztia nem természetfeletti, hanem a természet megszentelője.
Nagypéntek
Vajon megtehette volna Isten azt, hogy keresztáldozat nélkül egyszerű ünnepi deklarációban kihirdeti: ember, megtörtént az ősi állapot visszaállítása, rehabilitálódott az ősbűn. Megtehette volna, de akkor lelkileg és morálisan nem lépte volna túl az ember azt a szintet, amelyen megrekedt. Érintetlenül hagyta volna az ember morálisan és szellemileg igen súlyosan lezüllött természetét. Az ember nem egyszerű megváltásra szorult és szorul, hanem egy alapvetően megújult élet megkezdésére. A minap hallottam: Válaszd a száz százalékig tisztességes pártot. Nagyon alacsonyra kell tenni a morális lécet, hogy valaki ezt kimondhassa; miközben csal, rágalmaz, hazudik, gyűlölködik, házasságot tör, gyermeket elhajt stb. A tisztesség alatt a demokrácia melletti színvallását érti; miközben az önző, önmagával elfogult, irigy, bosszúálló ember nem alkalmas a demokráciára. Az ember a megváltásra alkalmas. Morális, szellemi és érzelmi süketek és vakok rendkívül hangosan tudnak zajongni. Nekem nem kell olyan Isten, aki halálra adta a fiát, mondják sokan anélkül, hogy akár egy napot is rászántak volna e mondat elmélyült elemzésére. Egyébként mindegyiknél kiderül, hogy nagyon komoly deficittel rendelkezik pozitív érzelem és szeretet terén. Húsz éve a Reader’s Digest amerikai családi magazinban olvastam egy írást. Az emberiséget kihalás fenyegeti. Rendkívül gyorsan terjedő, halálos vírus pusztít. Meggyógyulni nem tud, aki megkapta. Előbb-utóbb mindenki megkapja a halálos kórt. Az orvosok és a tudósok nem találják az ellenszerét. Minden ember vére ki van téve a halálos kórnak. Hosszas kutatás után arra a következtetésre jutnak, hogy egy olyan ember véréből készült gyógyszer győzi le a bajt, akinek tiszta a vére, vagyis nincsen benne a vírus befogadására felkészült gén. Csakhogy ilyet nem találnak, miközben minden embert megvizsgáltak. S egyszer egy kórházból futótűzként jön a hír: találtak egy kisfiút, aki a tiszta vérrel rendelkezik. Szülei készülnek is kitölteni a vérvételhez szükséges hozzájárulási lapot. Az apa megkérdezi: S mennyi vérre van szükség? Az orvos csendesen mondja: Minden vérre, a teljesre. De ő az egyetlen fiam! – mondja az apa. Az orvos megértően bólint, önök döntenek. A kisfiú megérti a helyzetet és kéri az apját, hogy írja alá a hozzájárulást. A gyógyszer elkészül, az emberiség megmenekül. A kisfiút szűk családi körben temetik. Bár a világ ünnepli a megmenekülést és a jólét fenntarthatóságáról azonnal nagyon fontos konferenciákat tartanak, a köszönetről megfeledkeznek. Az újságokban nem jutott hely a kisfiú tettének méltatására, mert az ismét előkerült celebek koncertjeit kellett meghirdetni. Ez a kis írás egyszerű módon szembesíti az embert azzal, hogy ki is ő valójában. Az említett magazinban egy másik írást is találtam. A református lelkész felmegy a szószékre és elkezdi a nagypénteki beszédét. Hosszan készültem erre a szónoklatra, íme itt szerveznek, az újságok nem tudnak helyet szorítani egy köszönő cikknek, mert az ismét zajongva van minden gondosan leírva, kidolgozva, de ezt most félreteszem. Inkább egy esetet mondok el, ami idejövet történt velem. Kisfiúval találkoztam, aki kalitkában egy csapzott verebet vitt. Miért viszed, mit csinálsz vele? Kínozni fogom és élvezni. Majd odavetem a macskának és azt is élvezni fogom, ahogy megeszi. Add el nekem a verebet kérlelte a lelkész a fiút. Ő azonban erre nem volt hajlandó, nem akart lemondani az élvezetről. A lelkésznél egy igen nagy összeg volt. Cserélt kínált fel. A fiú ennek már nem tudott ellenállni. Megragadta a hatalmas összeget és eliszkolt, nehogy meggondoljam magam. Én pedig, ahogy megkaptam a kalitkát, azonnal kinyitottam és szabadon engedtem a verebet – mondta a lelkész, és leballagott a szószékről. Ennyi volt a nagypénteki prédikációja.
Nagyszombat – Húsvétvasárnap
A vasárnapi evangélium a nagypénteki passió befejezéséhez kapcsolódik. Arimateai József és Nikodémus eltemették Jézus. Amolyan férfi módon. Vasárnap hajnalban azonban jöttek az asszonyok, hogy illendően, ahogy a szeretteikkel szokták tenni, úgy végezzék a temetést. Őket azonban az üres sír fogadta. Jézus nincsen itt. Feltámadt! Nem tanácstalankodtak, nem hitetlenkedtek, hanem futva vitték a hírt az apostoloknak. Őket a semmibe meredő szemmel találták. A férfiak hatalmat építenek, nagy filozófiai rendszereket hoznak létre (lásd Marx, Fukuyama stb.), s úgy sülnek fel a diktátori magasságokban, mint annak a rendje. Eközben a nők, akiknek e megnevezésükhöz az anyaság is kapcsolódik, „csupán” ráéreznek arra a valóságra, amelyet a férfiak szellemi ereje nem tud megközelíteni. Nem elhanyagolható tény, hogy az asszonyok voltak a feltámadás első tanúi. (Nem emancipált nők, hanem asszonyok!) Olyan viszonyban kell lenni az élettel, amilyen viszonyban az édesanyák vannak ahhoz, hogy a világban a leglényegesebbet és a döntő dolgokat meglássuk. János azonnal hitt, amikor maga is megérkezett az üres sírhoz. Mert ha ez nem így történt volna, akkor teljesen értelmetlenné válik az emberi világ. Alexander Schméman orosz ortodox hittudós írja. Az emberiség történelmének legfontosabb kérdése, hogy mi történik az Eucharisztiában, mi történik az átváltoztatáskor. Ez olyan lényegi kérdés, hogy nem találjuk az észszerű választ arra, miért maradnak olyan közönyösek ezzel szemben az emberek. A húsvétból sokan akarnak valami jobbat, valami bulvárosabbat csinálni, ami az ő szellemi és lelki színvonaluk szerinti. Ezért áramlik a szenny egy választási hisztériában vagy egy Fradi-Dózsa meccs után a stadionok környékén. Ezért olyan az ifjúsági fesztiválok nívója, amilyen. Ezeknél sokkal mélyebb megérintettség és sokkal mélyebb reflexiós készség kell. Zavaros lélekkel nem lehet tisztán látni. Az egyik neves rádióriporter vallott nagyszombaton élete sorsfordító élményéről. Harmadik gyermekük, az egyéves kisfiú az élettel nem összeegyeztethető betegséggel született. Ő értelmi református, a felesége szívbéli katolikus. Az asszony rábeszélte őt, hogy bár az orvosok felkészítették őket a gyermek halálára, mégis menjenek el egy észak-olasz Mária-kegyhelyre imádkozni. Amikor megérkeztek, mindenütt még hó takarta a tájat, az utcákat, a házakat. A kegyhely környékén azonban hihetetlen mennyiségben és szépségben pompáztak a virágok. Ezeket nem gátolta a tél. A férfi azt mondta, azonnal és maradéktalanul megértette Mária üzenetét. El tudta engedni a kisfiát, hiszen a földi létből azt messze meghaladó valóságba lép át. S nem a gyász határozta meg a látásmódját, hanem az a telet semmibe vevő virágözön, amelyet a kegyhelyen látott. |
