OLVASMÁNY: ApCsel 8,5. 14-17: A helyét és szerepét megtaláló egyház újabb fontos fejezetéhez érkeztünk. Megkapja sajátos rendeltetését a keresztség és a bérmálás. Egymásra épülnek, egymást feltételezik. Beavató szentségek ezek, kiegészíti és teljessé teszi őket az Eucharisztia. Szamária Krisztust követő népe Keresztelő Szent János tanítványai által a bűnbánat keresztségében részesült. Azonban a tisztává lett emberi lélek a Szentlélek beköltözésére vár. Ezt az ajándékot nem közvetíthették János tanítványai, hanem csakis az apostolok és a megbízottjaik. Minden vallásban és minden ember életében jelen van a bűnbánat. Gond, ha ez teljesen eltűnik. Ez ugyanis nélkülözhetetlen ahhoz, hogy elkezdődjön egy nép vagy egy konkrét személy életében az újjászületés, vagyis a teljesebb élet felépülése. Sokszor olyan embereknek hiszünk és követjük is őket, akik tökéletesnek és tévedhetetlennek adják el magukat, és képtelenek a helyes önismeretre és a bocsánatkérésre. Elég a XX. századot kielemezni ilyen szempontból, s elég a sok elvakultan párt választó lány csalódását látni.
SZENTLECKE: 1Pét 3,15-18: Nem tekinthető kereszténynek az, akinek az életén nem látszik a Jézussal való élő, folyamatos kapcsolat. Nehezen képzelhető el olyan ateista, aki nem káromkodik, zúgolódik, elégedetlen mindennel és csak magát helyezi előtérbe. Nagyon elgondolkodtató, ha ezt úgynevezett keresztény embernél látjuk. Hiszen az imádságos élet jele a türelem, a békesség, a szeretet, a másokért élés. Az ateista talajtalansága abból fakad, hogy tagadja az örök életet, a keresztény azonban már abban él. Szent Péter arra kéri a római keresztényeket, mindig legyenek készen arra, hogy – főleg életük példájának felmutatásával – válaszoljanak mindenkinek, aki reménységük felől érdeklődik. Ne okozzon zavart közöttük, hogy sokan gyalázni fogják őket a Krisztusban való szép életük miatt. Hiszen nekik, nekünk nem a nehézkes hitetlenekkel kell harmóniában lenni, hanem az Evangéliummal. Szolidaritás végett nem mehetünk át a vesztes oldalra. Főleg, amikor a halál kultúrájába belegabalyodott társadalomban egyre zsugorodik a keresztények száma, akkor kell megmutatni a szent maradéknak egy temetésen, ünnepi szentmisén, hogy mi így élünk és ezt nagyon szépnek tartjuk. Gyakran látom, mihelyt hitetlenek közé kerül a keresztény, megkukul. Megjönnek az unokák, és akkor nagymama kiiktatja a vasárnapot, nem adja nekik Istent, csak a finom húslevest és a süteményt. Elég ez vajon nekik? Viszont arra is számos példát láttam, hogy középiskolába vagy egyetemre elkerül a fiatal otthonról és ott mindjárt kezdi keresni és szervezni azt a baráti kört, amelyben nem elvész, hanem megerősödik a kereszténységük.
EVANGÉLIUM: Jn 14,15-21: Jézus a búcsúbeszédében megígéri apostolainak és az egész világnak a Szentlelket. Mi keresztények számtalanszor megtapasztaltuk, és felettébb értetlenkedünk azon, hogy az emberek sokasága miért nem veszi észre, a történelmet és benne az életünket nem a nagyot mondó emberek, hanem a Szentlélek vezeti. Miképpen tölti be lelkünket a Szentlélek? Mivel Ő az Atya és a Fiú lelke, amennyiben megadjuk Istennek a tiszteletet és követjük szeretettel Jézust, biztosak lehetünk abban, hogy a Szentlélek velünk és bennünk van. Arra is kell figyelni, hogy a nagy imitátor, az ördög gyakran fellép a Szentlélekhez hasonlóképpen. Ő a gőgös embert teszi még gőgösebbé, az önteltet még önteltebbé. Ebbe az irányba növeli erejüket. Isten Szentlelke azonban mindig a szeretetre invitál minket. Nincs olyan manipuláció, nincs olyan önkény és jól felépített hatalom, amely erősebb lenne a szeretetnél. Az ördög nagyon felügyeli a közösségi felületeket, hogy azokon ne a szeretet, hanem a gyűlölet terjedjen. Ez esetben nagyon neki áll a zászló. Nem véletlen, hogy Jézus egyetlen parancsot hangsúlyoz folyamatosan, s ez a szeretet parancsa.
EGYHÁZKÖZSÉGEINK HÍREI
SZENTMISESZÁNDÉKOK
ÚJSZÁSZ: május 10. (vasárnap) 9.00: + Zakar Dániel (27. évf.); május 17. (vasárnap) 9.00: + Mucza István, + felesége Bakó Éva és + cstagok; ZAGYVARÉKAS: május 10. (vasárnap) 10.30: (….);
SZÁSZBEREK: május 10. (vasárnap) 18.00: (….)
1. Húsvét 6. vasárnapját ünnepeljük. Jövő vasárnap Mennybemenetel ünnepe lesz. Május 24-én Pünkösd lesz. Május 31-én, Szentháromság vasárnapján mindhárom templomunkban elsőáldozás lesz. Ez a vasárnap (hogy minden vasárnapnak adjunk valami nevet) a Társadalmi kommunikáció világnapja. Ezt akár lehetne együtt ünnepelni a cirkusz világnapjával. A mi figyelmünk irányuljon inkább a Szentírás vasárnapjára és vasárnaponként az Evangéliumra.
2. Május hónapban minden esti szentmise előtt elimádkozzuk a májusi litániát. Az egyik Budapest közeli városban a hívek engesztelő napot szerveztek. Az idősek egész nap a templomban szentségimádást végeztek, a fiatalabbak pedig ez idő alatt imádkozva, énekelve járták körbe a várost, hogy engesztelést adjanak Istennek lakóhelyük bűneiért.
3. Május 31-én az elsőáldozások miatt egy alkalomra szóló, rendkívüli miserend változás lesz. Zagyvarékason 11 órakor kezdődik a szentmise, Szászberekben pedig 17 órakor. Június 7-én már visszaáll a megszokott időpont. Zagyvarékason 10.30-kor, Szászberekben 18.00 órakor kezdődik a vasárnapi mise.
4. Május 31-én, Szentháromság vasárnapján, az elsőáldozási szentmisén Újszászon és Zagyvarékason közreműködik a dunakeszi Szent Imre templom felnőtt és ifjúsági ének- és zenekara.
5. Június 7-én, Úrnapján a tavalyihoz hasonlóan egy kinti stációt építsünk.
A kommunikációs világnap elébe:
Alig van ember, kiben az önismeret
Őszinte szavakban olykor előtörhet.
Lázár Ervin író egyike ezeknek.
Pártot alapítok, kampányolni fogok!
Mondta, s hozzátette: Aztán azt harsogom,
Ne szavazzatok rám! Ne szavazzatok rám!
Mert ha reám esik netán a választás,
Az bíz’ rátok nézve semmi jóval nem jár.
Nem vagyok én több, mint akármelyik munkás.
Hagyjatok meg engem saját kaptafámnál.
Lóczi Tamás: Legfőbb identitásunk nem a személyi igazolványunk adataiban található, még csak nem is a családi determinációinkban, hanem az istenhasonlóságunkban. Ha távolodunk tőle, identitásunk zavarossá válik. Ha közeledünk hozzá, egyre nagyobb ajándékká válunk önmagunk számára.
XIV. Leó pápa: Az egyházi intézmények a történelemhez vannak rendelve, ezért folyamatos megújulásra szorulnak. |