OLVASMÁNY: Kiv 19,2-6: A szövetségkötésnek Isten részéről feltétele van. Ha hallgattok szavamra, akkor papi királyságom és szent népem lesztek. Mi ezt úgy olvassuk, mintha nekünk szólna az Úr. Isten akkor tart meg bennünket az ő szent népének, és akkor részesít királyi papságában, ha az ő vezetésére bízzuk magunkat és nem vetjük el az Ő törvényeit. Egészen komikus – és nagyon ártalmas – az a keresztény, aki csak a saját törvényei szerint él. A Sínai-hegy lábánál a nép ünnepélyes ígéretet tesz arra, hogy hallgatni fognak Isten szavára. Ezt követően megy fel Mózes a hegyre, hogy átvegye a Tízparancsolatot. Látjuk, hogy „első nekifutásra” nem volt alkalmas a nép az élet törvényeinek a befogadására. Azt is látni kell, hogy a Tízparancsolatot a nép életben tartására adta Isten. Tehát a Tízparancsolatnak elsősorban közösségi dimenziója van. Nem fog egyetlen fiatal sem gyónni, szentségi házasságot kötni, gyermekének jó példát adni, ha egyébként nem jelent neki semmit sem az Egyház, és nem köteleződött el szívében az Egyház éltetése mellett. Az ilyen ember, ha mégis megmarad a templom közelében, rengeteg viszályt fog ott keletkeztetni. Senki sem tud hűséges maradni, ha azt nem a családjáért teszi. Senki sem tud tiszta életet élni, ha azt nem az Egyházért teszi.

SZENTLECKE: Róm 5,6-11: Isten a szeretet. Aki szeretetben marad, Istenben marad, Isten pedig őbenne, hallhattuk pénteken, Jézus Szíve főünnepén a Szentleckében. A szeretetnek azonban csak egyetlen jelzője lehet: szolgáló. (Áldozatosnak is mondjuk.) De semmiképpen sem lehet jelzője a szeretetnek a követelődző, uralkodó, haszonszerző, önző fogalom. Isten a szeretet. Szent János felülmúlhatatlanul kifejti, de Szent Pál sem marad el tőle. Isten akkor karolt fel bennünket a szeretetével, amikor bűnösök voltunk, dacoltunk ellene, amikor elhagytuk őt. Ezt példázza a zsidó nép sorsa. Szeretetet csak Istentől tanulhatunk. Az emberi szeretet álságos vagy erősen korlátolt. Azonban tanulni és tanítani kell a figyelmességet, az udvariasságot, az önuralmat, és el kell hagyni az agresszív élre-törést, a magamutogatást, a kétszínűséget. Ezek a valós és tartós szeretet előkészületei.

EVANGÉLIUM: Mt 9,36-10,8: Jézus szétnézett a tömegen és nem megvetette őket – lett volna rá oka -, hanem megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli nyáj. Bizonyos szintig már eladták a lelküket a sátánnak. Sokan megszállottak voltak. Jézus nem szidta, hanem gyógyítani kezdte őket. A sötétséget nem erővel kell legyőzni, hanem fénnyel. S ekkor választja ki a leendő pásztorokat, a tanítványokat, egyúttal meg is mutatva nekik, hogy mi lesz a feladatuk. Fényt vinni a sötétségbe, ördögöt űzni és gyógyítani az embereket. Nem az a feladatuk, hogy harcba bocsátkozzanak a gonosszal – ez meddő időtöltés –, hanem az, hogy tegyék a jót, ahogy tőlük telik, és közvetítsék az emberek felé Jézust. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába, mondta Jézus a körülötte állóknak, majd felment a hegyre, imádkozott és visszatérve kiválasztotta a tizenkét apostolt. Soha nem volt kérdés az Egyházban, egészen Lutherig, hogy a hierarchikus felépítésre szükség van. (Az első Vatikáni zsinat a pápa és a püspökök jogállását határozta meg, a második Vatikáni zsinat a világiakat hívta az Egyház szolgálatára. Bizonyára oka volt annak, hogy a szolgálati papságról még késik egy zsinati gondolkodás.) A pásztoroknak, akikről Jézus beszél, az a küldetésük (szentségi szolgálatuk lényege), hogy a hívek lelkét jobban Isten felé fordítsák és vezessék az Egyházért való közös tevékenységet. Ennek ma komoly akadálya van, amikor az ember szinte taníthatatlanná vált. Ennek természetesen megvannak a maga mélylélektani és valláslélektani okai. S ez addig nem is változik, amíg a hívek nem fordulnak kellő hittel és őszinte kéréssel Istenhez: Küldj, Uram, munkásokat aratásodba.

EGYHÁZKÖZSÉGEINK HÍREI

SZENTMISESZÁNDÉKOK

ÚJSZÁSZ: június 14. (vasárnap) 9.00: élő és + cs.tagok; június 20. (szombat) 18.00: Furcsa Kálmán (28. évf.), Furcsa és Szaszkó cs. + tagjai; június 21. (vasárnap) 9.00: Nagy László (5. évf.), élő és + cs.tagok;

ZAGYVARÉKAS: Június 14. (vasárnap) 10.30: + Bendó Imréné, sz. Székelyfalvi Ilona (1. évf.), élő és + cs.tagog; június 21. (vasárnap) 10.30: + Cinka Istvánné sz. Kotányi Irma (85 évesen elhunyt, Abonyban temették, Cinka tanár úr édesanyját gyászolja.)

1. Az évközi 11. vasárnapot ünnepeljük.

2. Július 4-én, szombaton 18 órakor Miklós János atya, Újszász egykori plébánosa templomunkban gyémántmisét celebrál. Kaptam jelzést, hogy az esperesi kerület néhány papja is szeretne jelen lenni. Az esemény szent liturgia, nem pedig profán buli!!! A szentmise után az immár szokott módon a templom előtti téren szerény agapé mellett lelkileg kulturált együttlét és szeretetteljes beszélgetés lesz. Senki ne akarja a maga céljaira használni az eseményt.

3. A tobzódó lelki kulturálatlanság féken tartása végett írom, hogy Miklós János atya azért mutat be Újszászon gyémántmisét, mert a plébános meghívta. A helyi plébánia illetékes plébánosának az engedélye nélkül, a püspököt kivéve, senki nem végezhet liturgikus tevékenységet az adott templomban. Mindenki csak abban a templomában jogosult erre, ahová a püspök disponálta. Ha én hívtam meg János atyát, akkor talán nekem illik először hirdetni is. Az esemény pedig csak istentisztelet lehet, nem pedig a templomba nem járók fesztiválja vagy bulimiséje. Nem városszerte plakátokon hirdetjük, mint a zsibvásárt, hanem azzal a lelkülettel érkezünk, hogy folyamatosan kérjük Istent, küldjön munkásokat aratásába, és egy-egy ezüst-, arany- vagy gyémántmisén az apostolok meghívására gondolunk és arra, hogy miért küldte őket közénk Isten. Ha az Egyház és a papi szentségi szolgálat nem érinti meg a lelket, akkor egy profán buli lesz a sok közül a gyémántmise, amikor Istenre, az Egyház iránti felelősségünkre és a hitünk megújítására nem is gondolunk.

Suhard bíboros: A keresztényeknek nem szabad bezárkózniuk és közben a küldetésük lényegéről megfeledkezni. A keresztény gyülekezetek nem öncélúak. Küldetést teljesítenek. Ez tartja életben őket. Mi, keresztények kettős kísértésben élünk. Kísért az önelégültség, amely megelégszik azzal, amink van, s kísért az elzárkózás, amely fél meglátni vagy nem akarja meglátni azokat, akik az Egyházon kívül vannak.

Kálmán Peregrin: Intézményeink, közösségeink akkor töltik be hívatásukat, ha segítik a különböző korosztályokat, hogy részesedni tudjanak az isteni életben. Korunkban oly sokan akarnak kapcsolódni valahová, ahol megértést kapnak és többé válik az életük. Ha mi nem hívunk és nem vonzunk senkit, akkor még mi sem kapcsolódunk igazán Istenhez, és nem vagyunk örömteli, felemelő közösségben vele.

Add, Uram, hogy a szeretetemmel mindig figyelmesen és tapintatosan legyek segítőkész. Add, hogy a szeretetben tudjak mindig kezdeményező lenni és ne latolgassak hosszan, várni a kezdeményezést másoktól. Add, Uram, hogy udvarias legyek ott is, ahol zord és mogorva a fogadtatás. Add, hogy legalább egy kevéske fényt vigyek oda, ahol nyomasztó a sötétség.