OLVASMÁNY: Jer 20,10-13: Jeremiás próféta esete Jézus korának előképe abban, ahogy a gonoszok megzavarodnak attól, aki a bűneikkel szembesíthetné őket és nekitámadnak. Folyamatosan ismétlődik Káin és Ábel esete. Ma is látjuk azt, amit Jeremiás is megszenvedett. Hogy igaz-voltukat igazolják, még a földönfelvőt is rugdossák azok, akik semmivel sem különbek a Deákné vásznánál. Nincs megbocsájtás, kiabálják, holott vágyaikban, ösztöneikben semmivel sem különbek, csak még nem jutottak a lehetőségek közelébe. Csak az tudja igazolni, hogy különb a másiknál, aki képes megbocsájtani. Ráadásul a másik emberben azt a rossz tulajdonságot támadjuk vehemensen, amely bennünk még nagyobb mértékben megvan, de nem tudunk mit kezdeni vele, saját magunkban nem tudjuk legyőzni.
SZENTLECKE: Róm 5,12-15: A bűn okozta halálból a gyógyulás csak úgy lehetséges, ha a bűn nyilvánvalóvá válik. Egy családban sincs a megbékélés felé továbblépés, ha mindenki a másikra mutogat és saját magukat igaznak nyilvánítják. A mózesi törvény elindított egy folyamatot, amely a megváltásba torkollott. Mózes előtt az emberiség nem ismerhette fel a bűn halált hozó voltát, mert az ember önmagát minden helytelen tette alól felmenti. Az ember született természete szerint önmagával elfogult, önző, önigazoló lény. Ezért Isten kinyilatkoztatta a bűnt. De a bűnbevallás önmagában még nem hoz megoldást. A gyónásban sem. Ezt követően közösségre lépni, sőt egyesülni kell azzal a Jézussal, akiben az emberiség tisztává vált. Az ádámi örökség megszűnik és Jézusban újjászületünk. A bűnbe fulladt emberiség testéből át lehet lépnünk egy új Testbe, amely már tiszta és halhatatlan.
EVANGÉLIUM: Mt 10,26-33: Jézus egyszerű figyelmeztetést ad az őt követőknek: Ne féljetek az emberektől. Ezek szerint lenne okunk félni tőlük. Olykor védtelennek érezzük magunkat és kiszolgáltatottnak az emberek okozta főleg alattomos ártalmakkal szemben. Azonban idővel mindenre fény derül, fehéren-feketén megmutatkozik, hogy ki az igaz és ki álságos, ki az ártatlan és ki az ártó. S ekkor válik kínossá, ha számítgatásból rossz oldalra álltunk. Hogy a minket bántalmazókat milyen ösztön vezeti, arról szól ma az olvasmány és a szentlecke is. A félelem az egyik legveszélyesebb érzés. Nevezetesen az a félelem, amely bujkálásra és cselekvésképtelenségre késztet, sőt olykor árulásra is. Fontos dologra hívja fel ma a figyelmünket Jézus: Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt. Jézus is beszél félelemről, mégpedig istenfélelemről, amikor féltve őrzöm az Istennel való kapcsolatomat. Miként a szülő is cselekvő szeretettel félti gyermekét, nehogy baja essen, és mind testi, mind erkölcsi síkon a lehető legjobban fejlődjön. Tud a szülő a gyermekére leselkedő veszedelmekről, s ezektől félti őt, de úgy félti, hogy óvja. Van biztos tudása arról, miképpen kell ezt tennie. Az a félelem, ami csak egy deprimáló érzés marad, pusztítóan hat a lélekre, még akkor is, ha a tudatalattiban működik. Sőt, talán ott fejti ki a legnagyobb ártalmat. Azt is mondhatnánk, hogy a legpusztítóbb félelem a lét béli bizonytalanság, a kozmikus magány, a sehová nem tartozás érzése. Ezért kínálja fel folyamatosan a sátán a vele való barátságot és szervez egy búfelejtő, szórakoztató világot, amely miközben szórakoztat, ki is üresít. Jézus szép hasonlatokkal nyugtat meg bennünket. Minden élőlény élvezi valamiképpen azt a lét béli biztonságot, amelyet a teremtéssel együtt megkapott. Képes maradéktalanul megvalósítani azt a csodálatos programot, amelyet eredendően hordoz önmagában. Csak pont az embert, a saját képmására teremtett embert kényszeríti vesszőfutásra? Ugye, ezt nem hihetjük. A legcsodálatosabb programot az ember hordozza, de ezzel neki együtt kell működnie, ez nem magától bontakozik ki. Ahogy a veréb is megtanítja mindenre a fiókáit, amire nekik szükségük lesz. Az okos ember átveszi elődjei értékkészletét és gyarapítva továbbadja, megpróbáltatások közepette is.
EGYHÁZKÖZSÉGEINK HÍREI
SZENTMISESZÁNDÉKOK
ÚJSZÁSZ: június 21. (szombat) 18.00: Furcsa Kálmán (28. évf.), Furcsa és Szaszkó cs. élő és + tagjai; június 21. (vasárnap) 9.00: Nagy László (5. évf.), élő és + cs.tagok; június 27. (szombat) 18.00: Turza Ferenc Károly (4. évf.);
ZAGYVARÉKAS: június 21. (vasárnap) 10.30. + Cinka Istvánné Kotányi Irma; június 28. (vasárnap) 10.30: + Varga János (3. évf.), + szülők és nagyszülők;
SZÁSZBEREK: június 21. (vasárnap) 18.00: (….); június 28. (vasárnap) 18.00: + Spolmin Béla (36. évf.), f: Pusztai Julianna (1. évf.)
1. Az évközi 12. vasárnapot ünnepeljük.
2. Két hét múlva, július 4-én, szombaton este 18 órakor ad hálát Istennek pappászentelése 60. évfordulóján, tehát gyémántmisét tart az újszászi templomban Miklós János egykori újszászi (zagyvarékasi és szászbereki) plébános. Az eseményt előkészítő személyek kedden megbeszélést tartottak. A szentmise végén három rövid köszöntő lesz (esperes, helyi közösség képviselője, polgármester sorrendben), majd az ajándék átadása: virágcsokor, Media Markt-utalványok. Ez utóbbi az ünnepelt kérése volt. A sekrestyében Szalai Editnél lehet az ajándékra szánt adományt átadni. Vegyük figyelembe, hogy az egyházi adománygyűjtésnek törvényileg meghatározott szabályai vannak. (Meghatalmazás és szabályos eljárás.) A szent liturgia után az immár szokásos helyen a templom előtti téren folytatódik agapéval a kötetlen, nagyközösségi baráti együttlét.
3. Meglepve olvastam a helyi hírmondóban, hogy valaki a megbízatásom nélkül, Szent Kristóf kapcsán templomi eseményt szervez és azt széles körben a saját nevével hirdetni is akarja. A Szent Kristóf-áldás szentelmény, amelynek kegyelemtani és hitelvi előírásai vannak. Szükséges a szentelménnyel való hitbéli együttműködés. Néphagyományként tekintve rá, a kultúrházba szükséges áthelyezni. Egyházi liturgia végzésében a pap kompetenciája KIZÁRÓLAGOS. Valami egészen furcsa megzavarodottság kezd lábra kelni. Közösséget érintő felelős plébániai tevékenységet a plébánostól kapott kinevezés vagy megbízatás nélkül senki sem végezhet (előimádkozó, felolvasó, eseményszervező, sekrestyés, kántor, liturgikus kisegítő). Van, aki azért akarja kikerülni a plébánost, sőt harcra is kel vele, hogy a saját maga kitalálta eretnek vallásosságát folytassa, vagy infantilis, magamutogató hatalmaskodásba kezdjen. Aki lejáratja az egyházat és viselkedésével botrányt kelt másokban (hazudik és rágalmaz), keresztényként az egyik legsúlyosabb bűnt követi el és folyamatos szentségtörésben él. Ez reális veszély az egyházban. Ezért minden püspökségen, így Vácott is plébániai munkatárs képzőt tartanak. Két évig havonta egy hétvégén jönnek össze a jelentkezők. Először is az Egyház lényegéről van szó, majd annak megértetéséről, hogy mi a pap lelkipásztori törekvése a közösség élén és miképpen tudnak vele együttműködni. Újszászon ilyen tanfolyam a piactéren zajlik.
Egy indiai faluban nagy az izgalom, hamarosan erre jön a herceg. Mindenki látni akarja. Egy koldus a tömeg elé férkőzik és az odaérkező herceg elé nyújtja kalapját: Adj nekem valamit! A herceg kinyújtja a kezét és ő is kér: Adj nekem valamit! A koldus dúl-fúl magában és a herceg kezébe csap egy marék rizst. Adjatok neki ugyanennyi aranyat – mondja a herceg. A koldus a fejét fogja: Én balga! Miért nem adtam oda neki az összes rizst?
Ferenc pápa: Növekszik a távolság azok között, akik a saját jólét megszállott keresői és azok között, akik az emberiség boldogulása mellett állnak ki. A humanizmust nem szabad összevegyíteni a hatalom akarásának semmilyen ideológiájával. A humanizmus csak testvéri és szolidáris lehet. |