OLVASMÁNY: Bölcs 12,13-19: Csak a legnagyobb uralkodók tudtak kegyesek lenni ellenfeleikkel a büntetés kiszabásánál. A bölcsesség könyve azt írja, hogy Isten, ha büntet, azt úgy teszi, hogy alkalmat adjon az élet rendbe tételére. Számos példa adódik a magyar történelemben, főleg az árpád-házi királyoknál és leszármazottjaiknál arra, hogy miképpen kell gyűlölettől mentesen, kegyesen büntetni, ha az ország érdeke azt kívánta meg. Gyűlölet és bosszú semmiképpen sem vezetheti az ítélkezőt, mert ezáltal nagyobb pusztítást végez, mint amit maga a vétkes vétett elítélendő tettével. Gyakran egy megbántást sokkal nagyobb durvasággal torol meg a magán uralkodni nem tudó ember. A szülőnek jobban fájjon a gyermekére kiszabott büntetés, mint magának a gyermeknek. Szent István szigorúságát előszeretettel emlegetik botcsinálta történészek. Ez olyan, mintha elítélnék azt a játékost, akinek a három góljával győzött a csapat, de egyszer rosszul passzolt. Szent István talán az ország jövője miatti aggodalmában alkalmazta a korabeli Európa büntetési szokásait, de saját sérelme esetén mindig irgalmas és kegyes volt.

SZENTLECKE: Róm 8,26-27: Isten tudja, látja és érti, hogy az ember világa nem tökéletes. Az ember konkolyt és búzát egyaránt ültet, és sokszor nem tudja, hogy konkolyt nevel. Isten nem torolja meg az ember vétkes szokásait és cselekedeteit, mert ezzel nem érne célt. Viszont a Szentlélek által okosítja, finomítja, fejleszti az emberi világot. Ebben az összefüggésben mondja Jézus, hogy csak egy bűn van, ami nem nyer bocsánatot, az a Szentlélek elleni bűn. Szent Pál ezúttal is utolérhetetlen pszichológus. Mi lehet, hogy nem ismertük még fel életünk helytelen útját és cselekedeteit, de bennünk lévő lélek szenved és jelez.  Először úgy gondoljuk, hogy a belső nyugtalanságot még több szórakozással és bűnnel kell elhallgattatni, de a lélek a belső orvosunk nem adja fel, hogy a gyógyulás útjára térítsen minket. Erről szól szent Ágoston, amikor azt írja a Vallomások bevezetőjében, hogy nyugtalan a mi szívünk, amíg benned meg nem nyugszik, Istenünk. Vagy másutt azt írja, kívül kerestelek, s te mindvégig belül voltál.

EVANGÉLIUM: Mt 13,24-43: Az ember egyik kedvenc szellemi foglalatoskodása az ítélkezés. Érdemes azonban észrevenni, hogy egy bizonyos műveltségi és kulturális szint fölött már jelentősen lecsökken az ítélkezés. Azt is látjuk, hogy a nagyon művelt ember nem nézi le a tudatlanokat. Aki képes reálisan nézni önmagát, van önismerete, meg emberismerete, és nem szorul rá, hogy mások aláértékelésével hívja fel önmagára a figyelmet, szinte nem, vagy csak alig ítélkezik mások fölött. Annál inkább képes saját maga javítgatásával foglalkozni. A leginkább ítélkezőket régen a faluközösség is megvetette, mert ők voltak a legutálatosabb emberek. Banyának is mondták őket. Kedves arcú rágalmazót még senki sem látott. Egyébként pont az ellenkezőjét teszik annak, mint amit Jézus vár tőlünk. Az ítélkező mindig rosszindulatú és kárörvendő is, hacsak nem annyira buta vagy sérült lelkileg, hogy még ezt sem ismeri fel. Jézus ebben a példabeszédben felfedi az Atya lelkületének egy nagyon fontos részét. Időt ad a megtérésre és teremtményeit atyai szeretettel gondozza. Jézus is mondja, nem elítélni jöttem a világot, hanem megmenteni. A gazda jó magot ültet, bőséges termésben bizakodik. Az ellensége azonban konkollyal fertőzi meg a vetést. Tudjuk, hogy Jézus miről beszél, mert ez nagyon tipikus társadalmi helyzet, mikor például magyar magyar ellen van uszítva. Nem tudunk ebből a történelmi átokból kikecmeregni. Beépült a DNS-ünkbe. Természetesen Jézus nem társadalmi kérdésekben foglal állást, hanem általános és örökérvényű erkölcsi normákat tanít, és megmutatja annak az útját, hogy miképpen válhat az ember a békesség hordozójává és alakítójává.

EGYHÁZKÖZSÉGEINK HÍREI

SZENTMISESZÁNDÉKOK

ÚJSZÁSZ: július 19. (vasárnap) 9.00: + Simon Mihály (36. évf.); július 26. (vasárnap) 9.00: + Ulviczki Sándor (40. évf.), f: + Borsos Ilona, + lányuk, Klára, + vejeik, Antal és György,     + Borsos László, f: Kézér Mária, élő és + cs.tagok;

ZAGYVARÉKAS: július 19. (vasárnap) 10.30. + Serbán Illés (1. évf.); július 26. (vasárnap) 10.30: + Dóra Ferenc, f: Gál Margit, hősi halott fiuk, Béla, + cs.tagok: fiaik, lányaik, menyeik, vejeik, unokáik, + Varga Imre, f. Bíró Margit, + fiuk, Béla, + unokavejük, Simon Tibor;

SZÁSZBEREK: július 19. (vasárnap) 18.00: (….)

1. Az évközi 16. vasárnapot ünnepeljük. Jövő vasárnap, július 26-án a Nagyszülők és idősek világnapját tartjuk, lévén július 26-a Szent Anna és Szent Joákim, ünnepe, akik Jézus nagyszülei voltak.

2. Augusztus 20-án, az idei templombúcsú napján, az ünnepi szentmisét követően átadásra kerül az Orczy-díj, mégpedig két személynek, mivel a tavalyi évben nem volt jelölt. Az Orczy család és a plébániai tanács is javasolt személyeket. Közülük ketten köszönettel és hálás szívvel elfogadták a megtiszteltetést.

3. Az elmúlt vasárnap egy olyan jelenségre hívtam fel a figyelmet, mert ez kötelességem, ami eretnekségnek is nevezhető. Szentáldozáshoz az járulhat, aki kegyelmi közösségben van az Egyházzal, s ha szükséges, szentgyónást is végzett. Aki vasárnap már elhagyta a templomot, nem ünnepli együtt a hívő közösséggel és papjával az Eucharisztiát, és legfeljebb hébe-hóba megy templomba, az a keresztény ember megtérés és őszinte szentgyónás nélkül nem áldozhat. Ma a szentgyónás lényegét említem. A szentgyónás mindig össze van kapcsolva egy fajta megtéréssel. Tehát nem úgy gyónunk, hogy mentegetjük magunkat Isten előtt, kicsinyítjük a bűnünket és másokat okolunk. A szentgyónás érvénytelen bánat és kellő elhatározás nélkül. Aki a „saját szentmiséjére” megérkezve gyónik, de tudja, hogy egy évig megint nem fog jönni templomba, érvénytelen módon végezte a szentgyónását. A pap nem látja a szándékot és neki mindig a legjobbat kell feltételeznie, de hiába mondta el a feloldozás szövegét, az nem történt meg. A templomi közösség csakis a megtérés útját választó emberekkel tud újra épülni. A népi vallásosságnak az a módja, amit talán kényelemszeretetből vagy a helyzettel megalkudva működtettek a papok, a keresztény élet laikus átértelmezéséhez vezetett. Ez azt jelenti, hogy az Egyház fegyelmi és kegyelmi rendje eltűnt, és a vallás besorolódott a népi hagyományok legvégére. A túlzott szigor azonban kerülendő a lelkipásztorkodásban, hiszen soha nem lehet tudni, hogy kit mikor tud megérinteni a Szentlélek gyógyító kegyelme. Azonban a szentségtörő szokásokkal kapcsolatban Szent Pál maga figyelmeztet: Azért van annyi széthúzás és betegség köztetek, mert méltatlanul veszitek az Úr Testét és Vérét. Azok a bűnök, amelyek súlyosan gyengítik vagy megszüntetik az Egyházzal való közösségünket (gyónásra várnak): káromkodás, rágalmazás, gyűlölködés, házasságtörés, paráználkodás, hittagadás (a lelkipásztori munka akadályozása), szentségek méltatlan vétele, az eucharisztikus közösség (vasárnapi szentmise) leértékelése, rablás, drogozás, mások testi és lelki életének tudatos veszélyeztetése, abortuszra rábeszélés, eutanázia segítése, gyermek hitetlenné nevelése, egyházellenes csoportosulások, szekták, ateista ideológiák nyilvános támogatása.

Polcz Alaine: A háborút mindig a nők, az anyák fejezik be, de a mai nő alkalmatlan arra, hogy ezt a szerepét betöltse a férfi mellett. A bombákkal vívott háborúról tudjuk, hogy vége lesz. A láthatatlan háború jellemzője, hogy sokkal nehezebben tud befejeződni.