OLVASMÁNY: Jer 20, 7-9: Jeremiás jól ismerte az ember ingatag és állhatatlan voltát, de most azzal a haraggal is találkozik, amely ellene fordul, csupán azért, mert intelmeket fogalmaz meg. Ebben a helyzetben végleg értelmetlennek tartja a hívatását. Mintegy visszaadni készül azt és perlekedésbe kezd az Úrral. Rászedtél, Uram, mondja. Nemcsak céltalan a prófétai küldetésem, de még az életemre is törnek. Ez Jeremiás részéről egy érthető emberi reakció. Azonban mielőtt végleg döntene, izzó tűz gyullad szívében és átjárja minden csontját. Betölti őt a Lélek, hogy hűséges maradjon Isten mellett. A mindennapi életünkre ez talán úgy vonatkoztatható, hogy az életünk nem mindig hozza azt, amit vártunk tőle. Ilyenkor Isten ellen felhorgadunk. De előbb-utóbb megjöhet a felismerés, mi nem a romlott és véges világhoz tartozunk, hanem Istenhez. Ha elveszítjük Istent, akkor arra leszünk kárhoztatva, hogy egyre több csalódást éljünk meg a világban, netán az emberségünk is összetöredezik. Jeremiás példája azt is mutatja, hogy Isten nem jól élni hívott meg bennünket, hanem szorgalmas, odaadó szolgálatra, s ha ezt betöltjük, lélekben többet nyerünk, mint a szerencselovagok. S ráadásképpen megnyerjük, hogy miközben elkezdjük érteni a világot, nem a megvetés érzelme erősödik, hanem inkább a megértésé, elfogadásé, segítőkészségé. Nem ítélőbírók, hanem orvosok leszünk.
SZENTLECKE: Róm 12,1-2: Talán sokan nem tudnak mit kezdeni ezekkel az emelkedett szavakkal: Adjátok testeteket élő, Istennek szentelt szent áldozatul! Ismerjük Róma morálját és életvitelét abban a korban. A jólétben tivornyák, léha tobzódó szórakozások, méregkeverések, hatalmi harcok jellemezték az életet. Cicero írta, hogy a konzulok a szeretők számával számolták konzuli éveiket, s az „O tempora, o mores” felkiáltásával jól jellemezte a közerkölcsöket. Ti, keresztények ne így neveljétek a gyermekeiteket, ne ilyen példát mutassatok nekik, mert akkor együtt pusztultok Rómával. Ti fogjátok megújítani a világot azzal, hogy gyermekeiteket áldozatvállalásra, hősiességre megbocsájtásra, Isten iránti tiszteletre, szép családi életre nevelitek. (Seneca Szent Pál kortársa Claudiusról, Néró apjáról írt szatírát, Claudius tökké válása címmel, miután Claudius egyre hatalmasabbnak hitte magát.)
EVANGÉLIUM: Mt 16,21-27: Jézus a húsvét közeledtével többször beszélt a haláláról, s volt, amikor a szenvedéséről is. Gyakran hallom, hogy nem visszük el az unokát a nagyszülő temetésére, mert nagyon megrázná őt. Van egy másik megoldás is, mégpedig az, hogy a nagyszülő még az életében úgy beszél az eljövendő halálról, ahogy a hitvallásunkban van, és maga is hitet tesz a feltámadás mellett. Péter hevesen elutasítja azt, hogy Jézus mintegy vesztesként, az emberektől elvetetten haljon meg. Ezzel arról árulkodik, hogy még mindig nem talált rá arra az istenképre, amelyet Jézus közvetít. Az ószövetségi istenkép a rosszakat megbüntető, jókat felemelő, hatalmas Istenről szólt. Az emberek azóta is azt a felettest ünneplik, aki keménykedik, aki erőt mutat, aki odasóz. Sokáig a gyermeknevelés is a verést kötelezővé tette. S miközben az emberek ítélkeznek, mások megbüntetését követelik, nem veszik figyelembe, hogy ők sem különbek a Deákné vásznánál. Ám, ha nincs meg a szeretet és a példaadás hatalma, akkor az erő kerül jobb híján előtérbe. A társadalmat az erőskezű diktátor sohasem javította, hanem tovább züllesztette. A franciák azt hiszik, hogy a világot leuraló Napóleon emléke teszi őket naggyá. Ő igen, na ő aztán igazi francia volt! Tévednek, Vianney Szent János, Lisieuxi Szent Teréz, Soubirous Szent Bernadett tette őket naggyá. Nem az idegenlégió katonai tudása, hanem a misszionáriusok imája. Egy családban sohasem a veszekedés és a megtorlás hoz békességet és jólétet, hanem a megbocsájtás és a nagylelkűség. Ennek most komoly áthallása van a mai magyar közéletben. Nem kommentelő verőlegények és a züllött életű erénycsőszök, hanem a szépen élő családok, a jól nevelt gyermekek és az imádkozó nagymamák hozzák az igazi megújulást.
EGYHÁZKÖZSÉGEINK HÍREI
SZENTMISESZÁNDÉKOK
ÚJSZÁSZ: augusztus 30. (vasárnap) 9.00: Újszászon valaha szolgált + lelkipásztorokért; szeptember 6. (vasárnap) 9.00: + Földi János (26. évf.) f: Kelemen Terézia (15. évf.), valamint Földi és Kelemen nagyszülők;
ZAGYVARÉKAS: augusztus 30. (vasárnap) 10.30: (….);
SZÁSZBEREK: augusztus 30. (vasárnap) 18.00: (….)
1. Az évközi 22. vasárnapot ünnepeljük.
2. Elkezdődik a héten az iskola és a hitoktatás is. A tanévnyitó Veni Sancte szeptember 13-án lesz. Amennyiben a hitoktatók megszervezik, az úgynevezett táska-áldást is elvégezzük. Tavaly teljesen eltűntek a templomokból a gyerekek. Nekem kötelességem mondani, hogy ez nagyon nem jó irány, és nem sok jót ígér. Szerintem jó lenne ezen elgondolkodni ahelyett, hogy egyetértő fejbólogatással hallgatjuk az áltudományos értekezéseket a gyermekek mentális állapotáról.
3. A szászbereki templom búcsúja szeptember 6-án, vasárnap 18 órakor kezdődik. A búcsú mindig alkalom arra, hogy felkaroljuk azokat az értékeket, amelyeket elődeink nekünk szántak.
4. Az Orczy-család ismét jelezte, hogy szívesen látnák, ha a templom kriptájánál épült urnafalat az újszásziak közül többen családi sírhelynek választanák. Mind az Orczy-család, mind az Orczy-díj idei részesültjei köszönik az ünnepséget és az ünnepi jelenlétet.
Kovács Zoltán: Sokszor a finomkodással, a tojásokon lépdeléssel, a túlzott tapintatoskodással nem érünk cél, amikor testvérünket, s főleg gyermekeinket inteni akarjuk. Olykor szükséges a sokkoló szó, szükséges, hogy elébe álljunk és megállítsuk őt. Jézus keményen szól Péterhez, jelzi, hogy most nem a Szentlélek, hanem a Sátán súgott neki. Jézus intelme bizonyára örökre beleégett Péter szívébe.
Kempis Tamás: Amit nem értesz, mikor olvasod, majd megérted a látogatásom napján. Kétféleképpen szoktam meglátogatni választottjaimat: kísértéssel, hogy erőkifejtésre késztessem őket, és vigasztalással, hogy megértsék, saját erejük mindig kevés, de ezt Isten érti és segítséget ad, mint szerető apa a gyermekének. Naponta két leckét adok nekik. Az egyikben bizony korholom őket, hogy komolyan igyekezzenek, a másikban bátorítom őket az erényekben való gyarapodásra, hogy maga az erény megtapasztalt szépsége lelkesítse őket. Aki meghallgatja tanításomat, de elveti azt, olyan életszakaszba lép, amelyben lelke komoly kárt szenved, attól függően, hogy meddig halad tanításommal ellentétesen.
Henri Newman: Isten léte tudományosan sem nem igazolható, sem nem tagadható. Ezért nem értem az ateistát, hogy miért nem próbálja ki mind a kettőt, miért csak a hittagadás útját járja, mintha az igazolt lenne már. |