Olvasmány: Bölcs 8,17-9,15: Így beszél Salamon király: Fontolgattam magamban, hogy a bölcsességgel való életközösségben a halhatatlanság rejlik. Tehetséges ifjú voltam és jó lélek jutott osztályrészemül. Vagy helyesebben, mivel jó voltam, értékes, tiszta testet kaptam. Atyáinknak Istene, irgalmasság atyja, aki a szavaddal teremtettél mindent, és bölcsességeddel alkottad az embert, hogy uralkodjék a teremtményeken, amelyeket alkottál, és igazgassa a világot szentségben és igazságban, és egyenes lélekkel tegyen igazságot, add meg nekem a bölcsességet, trónod osztályosát és ne zárj ki engem gyermekeid közül. Küldd el szent egedből, dicsőséged trónjától, hogy munkámban velem legyen, és segítsen felismernem, mi jó és mi kedves a te szemednek. (Ez az Isten igéje)

Szentlecke: Róm 12,1-21: Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemetek hódolata. Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodásmódotokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi kedves előtte és mi a tökéletes. Szeressetek tettetés nélkül, irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz. A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymás iránt. A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkűek, az Úrnak szolgáltok! A reményben legyetek derűsek, a bajban béketűrők, az imádságban állhatatosak. Rosszal rosszért senkinek se fizessetek. Törekedjetek arra, ami jó minden ember szemében. Amennyiben rajtatok áll, éljetek mindenkivel békességben. Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval. (Ez az Isten igéje)

Evangélium: Mt 13,36-47: A tanítványok kérték az Urat, magyarázza el neki a búzáról és a konkolyról szóló példabeszédet. Jézus így szólt hozzájuk: Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az Isten országának fia, a konkoly pedig a gonoszság fia. Az ellenség, aki veti, a sátán. Az aratás a világ vége, az aratók az angyalok. Ahogy a konkolyt elégetik és tűzre vetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjenek össze országában minden botrányokozót és minden hitszegőt. Őket tüzes kemencébe vetik. Az igazak azonban ragyogni fognak, mint a nap, Atyjuk országában. A mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt és megvette azt a szántóföldet. A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keresett. Amikor egy nagyon értékeset talált, eladta mindenét, amije csak volt és megvette azt.