Keresztelés, elsőáldozás, bérmálás, esketés, temetés
1. Keresztelés
A keresztség az első és legfontosabb szentség. Általa az Egyház közösségéhez kapcsolódunk, Istent Atyánknak szólítjuk, elfogadjuk Jézust megváltónknak, és a Szentlélekkel megerősödve az üdvösség felé haladunk. A keresztség rendkívüli értéke és kegyelmi hatása miatt kérjük, hogy a megszületett gyermeket mihamarabb kereszteltessék meg a szülők. A gyermekük számára a keresztséget csak a szülők kérhetik. Ezért együtt keressék fel a plébánosukat.
Óvodás és kisiskolás gyermekek kereszteléséhez szükséges, hogy hittanra legyenek beíratva és a keresztelés előtt egy-két alkalommal találkozzanak a keresztelést végző lelkésszel is. Fiatalok és felnőttek keresztelése az úgynevezett katekumenátus után lehetséges. Ez legalább egy év, amikor az Egyház ünnepeit már belülről szemlélik, azokon részt vesznek, rendszeresen (két hetente, havonta) konzultálnak a felkészítő lelkésszel vagy a megbízottjával, megismerik az Egyház hitvallását, azt magukénak érzik és ünnepélyesen hitet tesznek mellette. Ezt követően nyerik el a keresztséget, s vele együtt a bérmálást és a szentáldozáshoz való képességet.
2. Elsőáldozás.
Gyermekek esetében a keresztelést követi. Általában azok a hittanosok lesznek elsőáldozók, akik már legalább harmadikosok. Az elsőáldozás különleges kapcsolatot jelent Jézussal. Arra képesíti a gyermeket, hogy már maga is tudjon lépéseket tenni az üdvössége felé, és elfogadja az Egyházat tágabb családjának.
3. Bérmálás
Azok a megkeresztelt és már áldozni képes fiatalok bérmálkoznak, akik a hitoktatás során felkészültek, az Egyház hitvallását magukénak vallják és készek egy életre megerősíteni a Szentlélekkel való szövetséget. A bérmálást a csecsemőkorban elnyert keresztelés tudatos vállalásának, megerősítésének (konfirmálásnak) is tekinthetjük. A megbérmált nem csupán teljes jogú tagja lesz az Egyháznak, de azt is ígéri, hogy részt vesz az Egyház küldetésében. Az egyetemes egyházjog úgy fogalmaz, hogy lehetőleg 13 éves kor alatt ne történjen meg a bérmálás, de indokolatlanul ne halogassuk. A részleges jog (helyi püspök rendelkezése) ennél magasabb életkort is előírhat, ami alól azonban a plébános felmentést kérhet. Általában ezt teszem én is.
4. házasságkötés
Templomi házasságot az a pár (férfi és nő) tud kötni, ahol legalább az egyik a katolikus Egyházban elnyerte már a keresztséget, mindketten szabadállapotúak, a házasságkötéssel kapcsolatban semmilyen külső és belső kényszer alatt sem állnak, és házastársi érzülettel, a teljes életközösség vágyával tekintenek egymásra. Rendes esetben a házasságkötést megelőzi az úgynevezett jegyeshittan. Ez bizonyos igazolások beszerzéséből áll, megismerik a szentségi házasság lényegét, azt szívesen elfogadják, szertartáspróbát tartanak. Házasságrendezés esetében, amikor már együtt élnek és gyermek is van, akkor rövidebb a felkészülés, hiszen az ígéret egy része (gyermek elfogadása) már teljesült, és a házastársi érzület is megerősödött.
5. temetés
Újszászon egyházi temető van. Ez azt jelenti, hogy az Egyház a temető tulajdonosa, nála lehet sírt megváltani, illetve újraváltani és az egyházi temetést kérni. A temetkezési vállalkozó előkészíti a temetést, elvégzi az állami törvények szerint rá eső részt és a fizikai munkát. A harmadik tényező a temető üzemeltetője, aki gondoskodik a temető fenntartásáról (temetőgondnok, kommunális feladatok, karbantartások stb.) Ezért a temetés kapcsán mindhárom oldallal kapcsolatba kerül a gyászoló család. Az egyháznak (plébánosnak) arra van lehetősége, hogy a temetési szertartás díja tekintetében és (nagyon indokolt esetben) a sírnyitás kapcsán anyagi méltányosságot gyakoroljon.
A temető szent hely. Ott megszentelt földben nyugszanak szeretteink, és az Egyház szentjeinek, valamint a család üdvösségre jutott felmenőinek különös védelmébe kerülnek. Egy települést jól jellemez az, hogy milyen a temetője, és milyen a temetővel kapcsolatos közösségi érzület.
6. szentmisék
Szentmisét bárkiért lehet felajánlani, élőkért és holtakért egyaránt. A szentmise felajánlása azt jelenti, hogy az Egyház kegyelmi erejéből részesedik az illető. Általában halottjainkért ajánljuk fel a szentmisét (évfordulós megemlékezés), vagy élőkért hálából (gyermek született a családban, meggyógyult valaki, éreztük az Isten rendkívüli ajándékát stb.), de súlyos helyzetekben is az Istenhez fordulunk az Egyház közösségével (súlyos betegség, nagy megpróbáltatás, háborús veszély stb.) A szentmisének nincsen ára. Az úgynevezett stipendium azt jelenti, hogy adományt adott a hívő a templomnak. Sok helyen biztosítják, hogy hetente legyen egy szentmise, amelyen sokak kérését összegyűjtik egy dobozban és együttesen emelik Istenhez. Olykor a szentségimádáskor is kihelyeznek egy dobozt, amelybe bárki beleteheti azt a kérését, amelyhez az Egyház segítségét kéri.
7. szentségimádás
A plébániát az Eucharisztia tisztelete élteti. Egy helyi közösség erejét az adja, hogy mennyien vesznek részt a szentségimádási alkalmakon. Egyre több templomban van hetente egy teljes napos szentségimádás. Egész nap betérhetnek az emberek köszönteni az Oltáriszentségben is velünk lévő Jézust. Nálunk a következő szentségimádási alkalmak vannak: Zagyvarékas: elsőpéntek, Újszász: elsőszombat, Szászberek: elsővasárnap. (Fél órával az esti szentmise előtt.)
8. szentgyónás
Két alapvető formája van: a kegyelmi állapot visszanyerése (súlyos bűnből való kilábolás), illetve a prevenció, amikor az úgynevezett lelki gondozással már a bűnre vezető hajlamokat is kézben tartjuk, visszaszorítjuk. Ez utóbbi megkívánja a rendszeres gyónást. Az Egyház kérése, hogy hívei legalább a nagyböjtben végezzenek szentgyónást. A szentgyónásra mindig lelkiismeretesen készüljünk fel. Aki nem áldozhat, azt jelezze az atyának és közölje, hogy milyen ok miatt nem áldozhat. (Fennálló szentségi házasság mellett mással él házastársi kapcsolatban, nem katolikus, nem volt elsőáldozó, valamikor formálisan elhagyta az Egyházat, egy szektának a tagja lett stb.) Közölje, hogy lelki beszélgetést kér. Ez azonban jobb, ha a gyóntatószéken kívül történik. Mind a szentgyónás, mind a lelki beszélgetés a papot súlyos bűn terhe mellett titoktartásra kötelezi. Ezért a másik fél is hasonlóképpen viselkedjen.
A szentgyónásra való felkészülésben segít az úgynevezett lelki tükör.
Nem imádkoztam rendszeresen.
Vasárnap vagy kötelező ünnepen saját hibámból nem vettem részt személyes jelenléttel szentmisén. (Szentmisét mulasztottam.) Hitünk igazságait kétségbe vontam.
Gyermekeim, unokáim hitnevelését elhanyagoltam, nekik rossz példát mutattam. Káromkodtam. Trágár szavakat használtam.
Az Egyházam ellen vétettem, a plébániai közösségben. Pletykáztam, üdvös dolgokat akadályoztam. Az Egyház törvényei ellen beszéltem.
Családom ellen vétettem. (házastársi hűség, szülők elhanyagolása, alkoholban való mértéktelenség, haragtartás, az abortusszal kapcsolatban megengedő magatartás, a családi béke ellen vétettem)
Bizonyos szenvedélyek ellen nem küzdöttem. (szerencsejáték, számítógépes játék, drog, szex stb.) Szülői, házastársi kötelezettségemet nem teljesítettem. Házasságtörést követtem el.
Hazudtam, loptam, pazarló voltam, mást megkárosítottam, becsületében kárt tettem. Másról rosszindulatúan beszéltem, haragot tartottam.
Hiú, öntelt, gőgös voltam. Önző, fukar voltam.
A segítségnyújtást elmulasztottam.
9. hitoktatás
Az Egyház azt kéri, hogy gyermekeidet kereszteltesd meg és a katolikus hitben neveld. Ennek fontos része a hitoktatás. Jelenleg ez történhet az iskolában és a plébánián is. Az iskolában a mostani Köznevelési Törvény szerint kötelező és órarendbe van állítva az etika, amely helyett a szülő kérheti a felekezete szerinti hitoktatást. A nagyszerű hittankönyvek a hitéleti útmutatás mellett az etikai nevelésre is nagy hangsúlyt fektetnek. Tehát, akik hittant tanul, az etikát is tanul. A hittan nem csupán távolságtartó érdeklődés a vallás iránt, hanem az új keresztény generáció felnevelését is segíti. Ez a szentségi élet gyermekkorban való megszokása nélkül – imaélet, szentmise, szentáldozás, szentgyónás – nehezen képzelhető el. A keresztelésre, elsőáldozásra, bérmálásra való felkészüléshez meghatározott időtartamú plébániai hittan is szükséges, valamint legalább az egyik szülő pozitív közreműködése. |