NAPI EVANGÉLIUM

Abban az időben: Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé. Amikor Betfage és Betánia közelében ahhoz a hegyhez ért, amelyet Olajfák hegyének hívnak, előreküldte két tanítványát. Ezt mondta nekik: "Menjetek a szemközti faluba. Amint beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen ember nem ült még soha. Oldjátok el, és vezessétek ide! Ha valaki kérdezné tőletek, hogy miért oldjátok el, mondjátok azt, hogy az Úrnak van rá szüksége."
A küldöttek elmentek, és úgy találtak mindent, ahogy ő megmondta. Amikor eloldották a szamarat, a szamár gazdái megkérdezték tőlük: "Miért oldjátok el a szamarat?" Azt felelték: "Szüksége van rá az Úrnak", és elvezették Jézushoz.
Ott köntöseiket rávetették a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust. Amint haladt, ruháikat az útra terítették előtte. Amikor közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész örvendező tömege hangosan áldani kezdte Istent a sok csodáért, amelyet láttak: "Áldott a király, aki jön az Úr nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!" A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: "Mester, intsd le tanítványaidat!" Jézus azt felelte: "Mondom nektek: ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni!"
Lk 19,28-40

Elmélkedés

Az utolsó felvonás

A virágvasárnapi szentmise sajátossága, hogy a szertartás ünnepélyes bevonulással és körmenettel kezdődik. Ennek során történik a barkaágak megáldása és ekkor olvassuk fel az evangéliumból Jézus jeruzsálemi bevonulását. Ezt követően az igeliturgiában az evangélium helyén Jézus szenvedéstörténete, a passió hangzik el énekelt vagy olvasott formában.

A jeruzsálemi bevonulással Jézus életének utolsó szakasza kezdődik el. Jézus élete korábban is mozgalmas volt, de az igazán fontos események csak most, az utolsó felvonásban játszódnak. Gondoljunk csak a mi Urunk nyilvános működésének három esztendejére! Minden azzal kezdődött, hogy megkeresztelkedik a Jordán folyóban Jánosnál, majd pedig tanítványokat gyűjt maga köré, s velük indul el, hogy bejárja a városokat és falvakat. Útja során nem csak tanítványait tanítja, hanem egyre nagyobb tömegekkel találkozik, akik kíváncsiak szavára, amelyből oly erő árad, amilyet másnál még sosem tapasztaltak. Persze nem csak a tanítás miatt jönnek hozzá. Hamar elterjed annak híre, hogy hatalma van a betegségek fölött, s képes visszaadni a vakok látását, a süketek hallását, s a némáknak a beszéd képességét. Szavára a gonosz lelkek távoznak a megszállottakból, a leprások megtisztulnak, a s bénák járni tudnak, s mindezek mellett legkülönlegesebb csodái azok, amikor halottakat támaszt fel, s hoz vissza az életbe. Az egyszerű emberek szívesen hallgatják példázatait, amelyek szereplőiben önmagukra ismerhetnek. Az igazság tanítására éhezőket olykor csodálatos módon megszaporított kenyérrel lakatja jól. Miközben egyre többen hisznek benne, s ismerik fel személyében a Messiást, a zsidó vallási vezetők szembefordulnak vele, s azt tervezik, hogy megölik.

Mindezek után érkezünk el az utolsó felvonáshoz, amely a jeruzsálemi bevonulással kezdődik. A lelkesedés a tetőfokára hág. Az emberek örömmel fogadják, s köszöntik a szamárháton érkező messiás-királyt. Pálmaágakkal integetnek, s egyesek még a ruháikat is leterítik elé az út porába. Néhány nap múlva azonban ellenkezőjére fordul a hangulat. A Messiást köszöntő ének durva kiabálássá változik, s a királynak kijáró tisztelet helyébe gyilkos szándék lép. A ruháikat az útra terítő emberek tétlenül nézik, amint a ruháitól megfosztott Jézus az út porába roskad a kereszt terhe alatt. Akik korábban mellette álltak, mostanra elmenekültek vagy szembefordultak vele.

Most mi nem egy színházi előadást szemlélünk, hanem valóság mindaz, ami körülöttünk történik. Nem a nézőtéren ülünk, hanem magunk is szereplők vagyunk. Most mi is pálmaágat ragadunk kezünkbe, s később talán öklünket rázzuk ellene. Igen, én is elindulok az úton. Jézus útja az én utam is. S ez az út a Golgotára vezet, ahol Jézus meghal értem, s vele együtt én is meghalok. A feltámadáshoz nem vezet más út. Az egyetlen biztató jel az számomra, hogy az út felfelé vezet.

Kísérjük el utolsó napjaiban a mi Urunkat! Vegyünk részt a nagyheti szertartásokon, amelyek lehetőséget adnak nekünk arra, hogy ne csupán kívülállóként szemléljük az eseményeket, hanem csatlakozzunk Jézushoz, akinek követői vagyunk. Ha kitartunk mellette szenvedésében és részesedünk halálában, a feltámadás örömében is részesíteni fog minket!

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A szent városba, Jeruzsálembe érkezve te már tudtad, hogy küldetésed hamarosan befejeződik. Tudtad, hogy szenvedés vár rád, hiszen erről többször is beszéltél tanítványaidnak. Mégsem menekültél el a szenvedések elől, mert teljesíteni akartad azt a feladatot, amit a mennyei Atya bízott rád. Így mutattad meg az engedelmesség végső jelét. Bár az eseményeket látszólag az emberi szándékok, a rosszindulat, a harag, a gyűlölet irányítják, mi mégis mindezek mögött észrevesszük az Atya akaratát, aki életed feláldozását kérte. Urunk, elkísérünk szenvedésed útján, hogy kereszthordozásod és a kereszthalálod megértesse velünk Isten megváltó szándékát.